Tavaly novemberben, Bán Zoltán András és Radnóti Sándor levélváltása nyomán éles vita bontakozott ki az Éles és Irodalom hasábjain arról, hogy miért szakadt meg a nagy múltú magyar politikai költészet folyamatossága?
Itt voltunk: voltak vészjelek,
Sopánkodtunk, sírtunk, dühöngtünk.
(Ady Endre)
Valóban Petri György volt az utolsó nagy magyar politikai költő? Tényleg elavult a politikai líra? Bárány Tibor vitacikkének már a címe is tagadta ezt: „Miért nincs politikai költészet, ha egyszer van?” Szavait csattanós tett követte, és válogatásában majdnem négyszáz oldalas antológia jelent meg az idei Könyvhétre Édes hazám címmel, amelyben az 1989 és 2012 között írt közéleti versek szerepelnek. A költők felolvasásában ezek egy része valamint kötetben még publikálatlan műveik is elhangzanak az Erasmus Kollégium által szervezett estén, június 11-én 18.30-kor a Pepita Oféliában (Bp. Klauzál tér 5.).
Fotó: OSZK
{jcomments on}
Fecske Pókhálóba
Keveredett a fecske
Foglya maradt örökre!
Hatalom eresze alatt
Sárfészkébe maradt!
Onnan fecseg, ficsereg
Örül néki minden gyerek!
Alul laknak a kecskék,
Őket szeretik a fecskék!
Nékik hozzák a szalmát,
Fecske háznak falát!
Bűzére jön a kaja!
Fecske étel jó falata!
Egyszóval összkomfort
A gazdával összeforrt
Éltek szimbiózisba!
Langyos szocializmusba
Elmúl a jó, a hazug világ
Fecske hallhatatlanság!
Kimúlik, a fecskecsicsergés!
Elavult, ócska az egész
Üres a ház, és hatalom eresze!
Nem olvassa, csak a gyerek!
Öreg fecske, mi lesz veled?
Azt mondja a szerkesztő bácsi!
Nem kell több! Ácsi!
Ebből elég!
2016-01-23
Udvari költők
Ha a fennállót dicséred
Babér lesz a te béred,
Áll, ami díjas, koszorús,
Amolyan se hal, se hús.
Hatalom ellen, sose lázadsz
Vajas kenyered az alázat
Ünnepled vígan a diktátort
Asztalánál ülhetsz tort.
Úszol könnyűként boldogan,
Lesüllyed az, kinek súlya van
A jövőnek nincsen szavad,
Cserébe jól érezheted magad.
Úszkálsz, mint szar a lében
A magasak elismerésében.
Jelened van, jövőd nincs,
Néked többet ér talmi kincs
Helyed nincs az irodalomban
Csak ott ahol iroda lom van.
Megvet a jelen, jövőd jeltelen,
Az életed kényelmes, értelmetlen
Hiába a vagy hatalom kegyeltje
Nem lett hallhatatlan egy se!
Radnóti: ma
Oly korban élek én, e földön
Mikor az ember, úgy elaljasult,
Hogy önként, lett csaló, hazug,
Balhitekben hisz, tajtékzik téveteg,
Befonják életét, hazug ígéretek!
Oly korban élek én, e földön,
Mikor hazudni érdem, s a tolvaj
Betörő, rabló lett a kívánatos hős,
S ki néma marad, vagy lelkesedni rest,
Azt gyűlölik, akár a pestisest!
Oly korban élek én, e földön,
Nincs ki, szót emel, mind hazug!
Akkor a koncból tán néki is jut!
Az ország megvadult, s e rémes végzeten,
Vagyont hajszol, rabol, részegen!
Oly korban élek én, e földön,
Mikor gyermekét pusztítja az anya!
Az asszony szereti e tettét,
Az élő irigylé, a férges gazdagokat
Habzó száján, szór átkokat!
Oly korban élek én, e földön,
Mikor a költő nem szólhatott,
És várta, hogy talán megszólhat újra
Ha beül a szerkesztőségbe más!
Mint mai, bunkó, kinevezett óriás!