Archív

Képben vagyunk 1.: Ne csak olvass, láss is!

Kicsi Podmaniczky

“Engem úgy tanítottak olvasni, hogy nem szabad a könyvbe nézni, mikor olvasok.” (A Képben vagyunk Librarius-est anyagából elsőként Podmaniczky Szilárd egypercesét olvashatjátok)

Engem úgy tanítottak olvasni, hogy nem szabad a könyvbe nézni, mikor olvasok. A technikát egy buddhista szerzetestől vette át az alsós tanárnőnk, akinek az volt a hitvallása, hogy a betűk összezavarják a gondolatokat. Ennek számos előnye és hátránya volt. Az előnyök közé tartozott, hogy bármilyen könyvet vettem a kezembe, mindig azt olvastam, amit akartam. Előnynek vettem azt is, hogy olvasás közben bárhová nézhettem. Könnyűszerrel olvastam tévénézés, focizás és akár alvás közben is. Nagy hátrányt jelentett viszont, hogy soha nem tudtam eldönteni, melyik könyvet olvastam és melyiket nem. Olykor erős volt a gyanúm, hogy bár szórakoztatónak találtam olvasmányaimat, mindig ugyanazt a könyvet vettem le a polcról. Ez később nagy előnnyé változott, mert tulajdonképpen nem kellett könyvet vásárolnom, mégis bármit elolvashattam. Az viszont megint csak hátránynak számított, ha végül rászántam magam, és bementem egy könyvesboltba, elég nehezen értettem szót az eladóval.

15552965 428e44790eb00fd4a2cf68db3c05306d mSegíthetek valamiben? – kérdezte az eladó.

Mire gondol? – válaszoltam.

Milyen témájú könyv érdekli?

Teljesen mindegy.

Utazás, kaland, szkifi, erotika? – faggatott a némber.

Mondom, hogy tök mindegy.

Ezt hogy érti?

Én minden könyvben azt olvasok, amit akarok.

Ezt aztán nem hiszem – nyakaskodott.

Próbáljuk ki!

Tessék, itt A vakond nadrágja, olvasson belőle Ulyssest.

Tessék, válaszoltam, fölütöttem a könyvet, majd az ablakon át kibámultam az utcára.

De hát maga nem olvas! – hitetlenkedett.

Dehogy nem. Én nem a betűkből olvasok, mert a betűk összezavarják a gondolatokat.

És ezt hol tanulta?

Még az általános iskolában. A mi osztályunkból mindenki így tanult meg olvasni. Nem volt egyetlen diszleksziás sem.

És mondja, én is megtanulhatok így olvasni?

Persze.

Kivette a kezemből A vakond nadrágját, és kinézett az ablakon.

De nekem nem megy – bosszankodott.

Persze, válaszoltam, mert fordítva tartja a könyvet.

Fotó: Nagy Charlie

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top