Archív

Irodalom és marketing

KnyvhtLapnap3

Könyvhét Lapnap – a könyves folyóirat legfrissebb számának bemutatója a PIM-ben. (Csanda Mária tudósítása.)

Kíváncsiságból és egy francia film hatására munkát vállaltam egy antikvárumban részmunkaidőben, közel egy éven át. Közben gyarapítottam az otthoni könyvtáramat rég áhított könyvekkel, amit ugyan nekem is meg kellett vennem, de legalább első kézből hozzájuthattam. Akkor szembesültem azzal is, hogy a könyv és a benne rejtőző szellem, áhítatom tárgya voltaképp kereskedelmi cikk, „termék”. Nehezen szoktam hozzá ehhez, valójában azért is váltottam, mert nem tudtam teljesen hozzászokni. A Könyvhét bemutatóján megtudhattam, mások hogy állnak ezzel, az irodalom eladhatóságával?

Körössi P. József Lackfi János költőt, írót, műfordítót, Anamaria Pop műfordítót, Szuba Jolanta könyvkiadásért felelős igazgatót és Sugár S. András kiadótulajdonost kérdezte.

Lackfi János idén már közel száz író-olvasó találkozón van túl, e rendezvények tapasztalatait elevenítette fel. Optimista a hozzáállást illetően, szerinte már az is fontos, hogy élő irodalommal találkozhat a közönség. Könyvtárosok elmondása szerint mérhető, hogy a találkozó után megnövekszik az adott szerző műveinek kölcsönzése. Lackfi egy kicsit a stand-up műfaj elemeit is alkalmazza egy-egy bemutató során. Előfordult, hogy négyszáz gimnazista előtt kellett rendhagyó irodalomórát tartania egy teremben hangosítás nélkül, és sokan írnak neki Facebook-on – a résztvevők egyetértettek abban, hogy minderre nem minden író személyisége alkalmas. Sugár S. András a Scolar kiadó nevében Ungvári Tamást hozta fel példaként, aki még Lackfinál is fiatalosabban „nyomja”, azaz remekül képes kontaktust teremteni a közönséggel és a kiadónak áldás, ha ilyen szerzője van. Körössi P. József ezzel szemben említette, hogy ismer olyan magyar írót, akivel németországi bemutatkozó körúton kishíján bajba került a kiadó, mert az illető annyira nehezen bírta a sok egymást követő szereplést.

Szuba Jolanta a Kossuth kiadónál már 25 éves gyakorlattal rendelkezik. Mint fogalmazott, úgy kezdte a munkáját, hogy a könyv is egy termék, amit el kell adni, és ezzel a hozzáállással sokakban megütközést keltett. Ezt a nézetét azért finomította az évtizedek során, és ma már úgy fogalmaz, hogy ő az üzleti hátteret próbálja biztosítani. A mai információdömpingen nehéz áttörni, de meg kell találni a célcsoportot, az író-olvasó találkozóktól kezdve a blogokig.

Sugár S. András kiadói szakemberként fontosnak tartja a hitelességet és a minőséget. A globális zajban egy kiadónak egyediséget kell képviselni, hogy ráismerjenek az olvasók. A Scolar tartalmát, formáját felismerhető Scolar–jellegre törekszik, mint ahogy a Kossuthnál, Magvetőnél ez evidens. Kiadói fogásként említette a brand-ek összekapcsolását, így Esterházy Péter mit olvas? Vagy azokat a plakátokat, melyek már ismert személyiségekkel reklámoz ily módon egy-egy könyvet. Ugyanakkor nem lehet pontosan megjósolni, hogy egy könyv mitől lesz sikeres, de ettől izgalmas a kiadó élete. Előfordult, hogy egy könyv eredetileg alig fogyott, egy filmadaptáció folytán a borítóját kicserélték, ami jelentősen megemelte az eladott példányszámot. De egy jól elhelyezett mondat is segít, mint Janne Tellerről, akinek Dániában betiltották a könyvét, majd tananyag lett. Kell egy vezérfonal, amire fel lehet építeni a szerzőt, és nem elég egy könyv ehhez. Szuba Jolanta nyugati példát említett, mely szerint egész iparág épült arra, hogy kiválasszanak egy szerzőt, olyan casting módszerrel, mint ahogyan a színészeket. Lackfi János egy Maeterlinck kötet nem várt sikeréről számolt be, ami Vígszínházi bemutatóval folytatódott, valamint a luxemburgi írók Nagyvilág folyóirattal összekapcsolt sikeres bemutatkozásáról.

Anamaria Pop mindkét szülője magyar származású, ő mégis felnőttként tanult meg magyarul. Hervay Gizella költészetével kezdte fordítói munkáját, ami 1990 után jelenhetett meg. Esterházy és Nádas Péter után Krasznahorkai következik, a Sátántangó román kiadását őszre várja. Utazó ügynökként saját maga keresi fel a kiadókat, kapcsolatot tart az újságokkal, médiával, hogy biztosítsa a fordított szerző széleskörű ismertségét. Már negyven könyvet fordított magyarról románra, de színdarabokat, tanulmányokat is, amiért megkapta a Román Írószövetség díját.

Mennyire számítanak a díjak az eladhatóságban? – kérdezte még Körössi P. József. Alkalmat teremtenek egy-egy interjúra, így több odafigyelést kap a szerző. Sofi Oksanen például valóságos díjesőt kapott, ami már megkülönböztetett figyelmet jelent. Lackfi János az ösztöndíjakról szólva elmondta, finn kollégája olyan öt éves írói ösztöndíjat kap, melyből gond nélkül megél családostól, cserébe csak meg kell írnia az ösztöndíjhoz megígért könyvet. Szuba Jolanta örömmel konstatálta, a Kossuth kiadó nyerte el az idén az Év kiadója díjat, ami friss siker, elismerés neki és munkatársainak.

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top