Archív

Lassan a testtel

kajak2

“…sohasem nevezte hajónak, éppen ezért, mert ennyire törékeny.” (Bakos András verse)

Ahogy cipeli fölfelé, és elesik vele

az ázott töltésoldalon, megroppan

a kezében; sohasem nevezte hajónak,

éppen ezért, mert ennyire törékeny.

Most ott vált el üvegszál az üvegszáltól,

ahol bele lehet ülni, a fölpördülő

peremnél, amire a vízpárától védő

orkánkötény, a spiccdeck zsinórját

ráfeszítik. Mozdulni sem mer, nem

tudja, hogyan emelheti, mivel tesz

most jót, mivel rosszat. Ott állnak

fölötte. Valaki elmagyarázza, létezik

az a ragasztó, ami az ilyen töréseket is

úgy összegyógyítja, nyom nélkül,

hogy csoda. Halálom ez az ócska test,

kikészít, mondja, nekifohászkodik,

fölkel, tovább viszi. Lássunk csodát.

Holott ami számukra az volt, neki

többnyire nem, és viszont; ahogy

délelőtt elindultak a holtágon, vízre

szállt angyalok, úgy látszott, észre sem

veszik, amit ő nézett: az észbontóan szép,

úszó sárga virágokat ovális levelek közt;

egy műveltnek látszó, libegő kertet.

Amikor erről faggatta őket, szinte

egyszerre mondták: ó, az csak vízitök.

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top