Három rövidrészletettel ajánljuka Kelet kiadónál megjelent könyvet.
18.
– Gül Baba – szólt a bokharai város őre az elöljárók parancsára –, annyi itt a borász és a költő, hogy csordultig van a város – és átnyújtotta a vörösborral teli edényt, nagyot kacagva a kertjét vesztett dervisen. Ekkor ő egyetlen lendülettel kiitta a bort, és visszaküldte az őrrel a város vezetőinek.
– Ki küldte ezt nekünk? – kérdezték.
– Gül Baba áll a kapuban – válaszolt az őr. – A csordultig telt boros edényt… íme, mind kiitta, és nektek, bölcs vezetők, így küldte vissza. Tudjátok, hogy mit jelent ez?
– Tudjuk – és Gül Babát ezentúl minden borász és költő felismerte, és rögtön mindegyik őt magát vele egynek érezte. Bármerre járt, bárhová vitte a harmadik illat kutatása.
19.
– És a Rózsák Atyja egy régi verset kezdett mondani:
„Ittam reggel és ittam éjjel, nagy
vágy tüzével ébredtem én fel!
Ha kérdeztem: bor volt kérdésem;
ha válaszoltam: borral feleltem.
Mintha csak akartam volna
valamit mindig vétettem.
Ittam nappal és ittam éjjel, nagy
vágy tüzével keltem én fel.
Víz hideg gyémántja sosem
érintette a torkom,
bor tüzes rubintja ömlött
testemben forrón.
Ittam nappal és ittam éjjel, nagy
vágy tüzével lobbantam én el.
S én lettem a korsó, amibe Allah
lángoló bort töltött,
és én vagyok a bor, ami a te
szívedbe izzón ömlött.
Ittál nappal és ittál éjjel: nagy
öröm tüzével ébredsz most fel.”
20.
– „Mondd, Gül Baba… – kérdezte a bokharai bazár melletti kis kocsmában a Költő –, miért iszol bort, amikor a Korán tiltja?” – ezer éve volt ez, és nagyon messze innen, de a válasz még mindig itt cseng: „Mert Gül Baba Allah bora!” – és aztán együtt ivott költő és szent.
Weiner Sennyey Tibor
Gül Baba
Illusztrálta Szarka Fedor Guidó
Szerkesztette: Sári László
Kelet Kiadó. Budapest. 2012.
{jcomments on}
