Archív

Magyar zászló Chioggia tornyán

chioggia

Sikerdarab bemutatójával közeledik az évad végéhez a József Attila Színház: Csetepaté Chioggiában. (Zelei Miklós írása)

A távoli-közeli halászfalucska – vagy inkább városka – a Velencei-lagúna déli csücskének „provinciája”. Utazási hirdetését rögtön Zengővárkony, „a Mecsek gyöngyszeme” mellett olvashatom a neten: „Nem Velence az egyetlen romantikus, vízre épült város. Nézd meg Chioggiát is!”

Azért hoztam elő e provinciális párhuzamokat, hogy a chioggiai lányokat, asszonyokat gondolatban bármely magyar köztérre átköltöztethessem.

Egymással huzakodásuk, meg- és kiszólásaik, észjárásuk, gyors békülékenységük és még gyorsabb összecsapásaik oly ismerősek. Mintha hasonlót láttam volna már körfolyosós bérházaink udvarán, kisvárosi piactereink szélén… A csetepaté oka is hasonló: a szerelem, s hogy kinek ki jut… Hogy mindenkinek jusson valaki! Ami nem könnyű, mert Chioggiában háromszor annyi a nő, mint a férfi, akik ráadásul többet vannak tengeren, mint odahaza.

A XVIII. századi Carlo Goldoni chioggiai vígjátékának szereplői alighanem már rég elfeledkeztek a talán négyszáz évvel korábbi közös kalandunkról, amikor a Genova és Velence között dúló háború, a Dalmáciáért folyó küzdelem egyik hadi eseményeként Nagy Lajos király hadvezére magyar zászlót tűzött Chioggia tornyára.

S hogy a szemléleti különbséget is érzékeljük: tudomásom szerint mi velencei háborúnak is szoktuk nevezni e hadakozást, az olaszok ellenben chioggiai háborúnak. Azonban nem ez a fontos, hanem annak észben tartása, hogy a történelem folyamán hoztuk-vittük a mentalitásunkat, közös tulajdonságokat oltottunk egymásba, közös történetek nyertesei/vesztesei lettünk, s mindez olyan közös hagyományt teremtett, amelynek ma már kibobogozhatatlanul egymásba szövődtek a szálai. Egymásból nyílnak provinciáink, s provincia mindenütt van, csak Goldoni nincs mindenütt, hogy felfedezze nekünk…

A József Attila Színházban Csiszár Imre rendezése teltházat csinált e felfedezésnek; kiváló szinészek kiváló alakítása segített hozzá, hogy otthon érezzük magunkat az Adriai-tenger partján, vagy fordítva, Pesten érezzük úgy, hogy az Adria partján vagyunk.

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top