Archív

A szeretet photoshopja

LŐRINCZY ATTILA 2011

Stekovics Gáspár Művészportrék című kiállítása áprilisban nyílt meg a Nyitott Műhelyben. A kiállítást Lőrinczy Attila nyitotta meg. Itt a megnyitó szövegét olvashatjátok.

Jó estét kívánok, köszönjük, hogy eljöttek különleges termékbemutatónkra. Önök ma este egy rendkívüli, egy szenzációs, egy megismételhetetlen akció részesei lehetnek. Jelszavunk: „Egyet sem fizet, kettőt kap“. Hiszen Önök ma este nem csak Stekovics Gáspár fotóival ismerkedhetnek meg, de láthatják S. Horváth Ildikó három irodalmi ihletettségű rézkarcát is. Kívánhatnánk e magunknak többet egy szép tavaszi estén?

XXX

Garaczi László 2010Egyszer Klöpfler Tibort kértem meg, hogy csináljon rólam képet, amikor kellett valahová adnom. Ott álltam a kertjében befeszült, kényszeredett pofával, mint egy zombi – utálom, ha fényképeznek. Mosolyogni nem tudtam és nem is akartam – ezt a képességet legtöbbünknek e tájon valahogy nem sikerült elsajátítani – és akkor Klöpfler azt mondta: „Gondolj valamire, látszik az.“

Meglehet, Steko képeinek is ez lenne az egyik titka; pont akkor kattint, amikor valaki nagyon erősen gondol vagy érez valamit.

Mindegy, hogy az a valaki a kamerájába néz, vagy lekapja csak úgy lesből.

Ha a szövegnél van szöveg alatti, akkor bizonyosan a képnél is van kép alatti, amitől több lesz az a pixelek összességénél. Mondanék erre néhány önkényesen kiragadott példát.

Kukorelly Endre 2011Garaczi Laciról készült felvételén én bizony látni vélem azt a tízéves kis kölköt, aki azon töpreng, vajon belecsúzlizza-e az U-szöget a tanárnő kontyába, meg azt a közel negyvenéves férfit is, akitől New Yorkban, amikor italt rendelt, elkérték a személyiét, mert nem hitték el, hogy elmúlt huszonegy.

Kukorelly Bandi démoni portéja megidézi nekem sokat emlegetett ludovikás őseit; olyan mint egy második világháborús vezérkari tiszt, aki e kései órán a másnapi kitörést tervezi az ostromgyűrűből. Imponáló, na. Ha én a Bandi lennék, nagyon szeretném ezt a képet.

A békességes arcú Konrád György úgy lép ki a tejsűrű ködböl, mintha e létező világok legjobbikát hagyná maga mögött.

Vagy itt van a Marsall Lászlóról készült felvétel. Az éles rajzolatú csontsovány, intő kéz mögött az elgyötört, elhomályosodó arc. Emlékszem, a 70-es évek elején kiskoromban, amikor nézegetni kezdtem a Körkép és a Szép versek szezőinek fotóit, azokat a nem túl ihlett művészportrékat, feltűnően szuggesztív és szép férfinak láttam, azóta pedig, drámai nyomokat hagyva, átvonult az arcán negyven évnyi magyar valóság – és ez most ott van a kép alatt.

Konrád György 2012XXX

A népszerű magazinok lapjain és színházi előcsarnokok falain a felismerhetetlenségig retusált művészportrék kelletik magukat, világszép férfi és női angyalbabák mosolyognak ránk mindennünnen.

Stekovics Gáspár ezzel szemben a szeretet photoshopjával dolgozik. Mintha lenne egy nagy erős öcsénk, aki elnéző gyöngédséggel figyelne minket, de biztos vagyok benne, hogy alkalom adtán egy kocsmai verekedésben is számíthatnánk rá.

Marsall László 2010 Szigliget

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top