Archív

SCI-FI MESÉK – Legyek

fly

Mi kicsi, mi nagy, mi értékes, mi értéktelen? Ember ezt meg nem határozhatja. – [Böszörményi Gyula egypercesei]

Az öreg és unokája a ház tornácán üldögélt. Élvezték a rekkenő hőséget, a napfényben kóválygó madarak röptét, a ház föléjük boruló árnyékát és azt, hogy végre közös szórakozásra leltek.

– Koncentrálj! – szólt az öreg.

– Igyekszem – mondta az unoka és izgalmában beharapta az alsó ajkát.

Előttük régi, repedezett sámli állt, amire három kockacukrot tettek. A gyerek résnyire szűkített szemmel várt és figyelt. Halk zümmögés kelt, majd egy légy ereszkedett le a cukorkák közelében.

– Várj! – súgta az öreg. – Nem kell elkapkodni!

Az unoka felemelt karja, s kezében az összetekert újság alig láthatóan megremegett. Két szempillantással később újabb légy csatlakozott az előzőhöz. A rovarok korongban végződő nyelvükkel minden lépést előre kitapogattak, nagyon lassan haladva a fehér kockák felé.

– Egy… két… há… – számolt az öreg.

Az unoka lecsapott.

– Kettő! – kiáltotta ragyogó szemmel. – Láttad, most egyszerre kettőt kaptam el!

A következő tizedmásodpercben hangtalan, vakítóan fényes sugár törte át a kék égbolt tükrét, és mire kihunyt, a két ember helyén már csak egy-egy elszenesedett hamukupac füstölgött…

A csillaghajó alsó kupolatermében, melyből tiszta kilátás nyílt a bolygóra, lassan elült a precíziós lézerágyú búgása.

– Láttad ezt? – kurjantott az ifjú. – Egyszerre kettőt kaptam el!

– Helyes! – bólintott a vén, harmadik csápjával veregetve meg leszármazottja hátlemezét. – Akkor most kalibrálj újra. Ahol sűrűbben vannak, ott akár egy tucat is sikerülhet.

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top