Archív

Tavalyi vaj – finn groteszk novellák

tavalyi vaj borito v1

Könyvcsemege jelenik meg a Könyvfesztiválra, Tavalyi vaj -finn groteszk novellák címen a librarius könyvek sorozatban. Könyvbemutató afesztiválon központi pódiumán április 20-án, pénteken délután 16.00 órakor.

Tavalyi vaj bort1A bemutatón szerepel a könyv két fordítója, Kovács Ottilia és Huotari Olga, a könyv szerkesztője, Podmaniczky Szilárd, a könyből Záhonyi Enikő színművész olvas fel.

A könyvben 16 finn groteszk novella szerepel, az ötvenes évektől napjainkig. Minden évtizedből válogattunk írásokat, amelyekben beszélő kutyától, nappaliba berontó szarvason át, Vatikánba rohanó asszonyokon keresztül a kéz nélküli királyok birodalma is megjelenik. A novellák a groteszkre jellemzően szórakoztatóak és szellemesek, miközben csípős iróniával kritizálnak. A kötetben az ismertebb nevek, Daniel Katz, Kari Hotakainen mellett fiatal, magyarra eddig nem fordított írók is szerepelnek. A finn groteszk történeti alakulásáról az utószóban, a szerzők írói pályájáról a könyv végén összegyűjtött életrajzokból tájékozódhatnak.

Részlet a könyvből:

Kari Hotakainen

ÉLET DROG NÉLKÜL

(Huumeeton elämä, 2000)

Vannak fiatalok, akik díjnyertes dokumentumfilmekben

szerepelnek, fekete négyzettel kitakart fejjel és eltorzított

hangon arról mesélnek, milyen szereket szedtek, és hogyan

vált értelmetlenné az életük. Az ilyen filmek záróképeként

a rendező általában valami piszkos betonfal előtt áll, és további

pénzeket követel a döntéshozóktól az ifjúsági munkára.

Én azonban nem ilyen fiatal vagyok, és úgy gondolom,

nekem is jogom van elmondanom a magam történetét.

Most tehát bemutatom, milyen az élet drog nélkül. Remélem,

ezzel segíthetek mindazoknak, akik netán egy másfajta

életről álmodnak.

Egy szokásos hétköznapom a tisztálkodással kezdődik.

Lezuhanyzom, mégpedig alaposan, hónalj, hajlatok, na és

persze a fogmosás. Ezután jön a reggeli. A reggelizőasztalnál

már ott ül a nővérem, Noora, az apám, Seppo, és az

anyám, Riitta. Remek, derűs emberek. Noora fuvolázik és

lovagol. Seppo kocog és tollasozik, Riitta iszapmasszázsra

jár és folyamatosan fejleszti önmagát. Én teremhokizom és

számítógépes játékokkal játszom. Jóízűen megreggelizünk,

közben megbeszéljük, ki mit fog csinálni aznap. A reggeli

kellemes hangulata elkísér egész nap.

A gyümölcslé és müzli előtt néhány szó a szüleimről.

Apám és anyám nem csalják meg egymást. Seppo sohasem

megy el sörözni, Lappföldre sem utazik el a kollégáival, ki

nem állhatja a síparadicsomokat. Anyám, Riitta egyszer

ugyan beleszeretett egy jógaoktatóba, de aztán tisztázták a

dolgot Seppóval. Az ügy még nem jutott el az ágyba bújásigig,

és Riitta bocsánatot kért a románc miatt. Seppo megértő

volt, hiszen egy hosszú kapcsolatban előfordulhat, hogy az

egyik házastársban vonzalom ébred egy másik ember iránt.

A reggeli megalapozza az egész napot, ezért a gabonapelyhen

és pirítóson kívül az asztalunkon mindig van felvágott

és gyümölcs. Seppo még müzlit is szokott enni,

többletenergiára van szüksége, mivel kocogva jár munkába.

Hasznos mozgás, a szó legszorosabb értelmében. Riitta

kávét is szokott főzni, de csak fél csészével iszunk. Ez újdonság.

Közösen határoztuk el, hogy csökkentjük a kávéfogyasztásunkat,

hiszen csupán egy élvezeti cikkről van

szó, sőt, tulajdonképpen méregről. Esténként nyugtató teákat

iszogatunk, amelyek segítenek az elalvásban. A kiegyensúlyozottság

alapja a megfelelő mennyiségű pihenés

és a helyes étrend. Reggeli után elbúcsúzunk egymástól.

Még mindig adunk egymásnak puszit, jóllehet én is, Noora

is szinte felnőttek vagyunk.

Amint hazaérünk az iskolából, lezuhanyozunk és elkészítjük

a házi feladatot. Egy fiatal ember életének középpontja

az iskola. Igazi szellemi erőfeszítések nélkül a

tévéből és a netről áradó zagyvaság rabjaivá válhatunk. Seppo

és Riitta támogatnak bennünket a tanulásban, ugyanakkor

hangsúlyozzák, hogy az élet nem csupán az iskolát

jelenti. Seppo szívesen viszi Noorát fuvolaórára, nekem pedig

egy új számítógépet vett karácsonyra. Mi Noorával azzal

fejezzük ki hálánkat, hogy mindig levisszük a szemetet, és

hetente felváltva mi mossuk le a kocsit. Az autómosás igen

időigényes munka, mivel magas, egyterű kocsink van. Az

autó kiválasztásakor Seppo döntését családunk átlagmagas-

ságával indokolta, ami 187 cm. Alacsonyabb autóban fejtetőnk

a kocsi plafonkárpitját súrolná. Átlagot meghaladó

testmagasságunk az egészséges, fejlődést támogató étrendünkkel

magyarázható.

Olyan család vagyunk, ahol a családtagok sokat beszélgetnek

egymással, mindig is ilyenek voltunk. Lefekvés előtt

összegyűlünk a nappaliban a kandalló mellett, és megrágjuk

a nap eseményeit, történéseit. Megrágjuk – ez Riitta kedvenc

kifejezése. Számba vesszük a fájdalmas témákat. Általában

mi, fiatalok beszélünk, de időnként Seppo és Riitta is hozzászól.

Azt tapasztaltuk, hogy ezeknek a beszélgetéseknek

köszönhetően családunk egyre szorosabb közösséggé kovácsolódik.

Ez jó dolog. Csak az összetartó család képes szembenézni

a fejlődés rémképeivel, és kivédeni a társadalomban

burjánzó erőszakot. Seppo szívesen használ hasonlatokat.

Véleménye szerint a család olyan, mint egy sün, amely azonnal

összegömbölyödik, ha a fenyegető külvilág behatol bekerített,

békés kertünkbe.

Engem és Noorát elég szabadon neveltek. A szabadság

nem lazaságot jelent, hanem annak a szabadságát, hogy a

magunk fejével gondolkodjunk. Seppo mindig hangsúlyozza

az akarat jelentőségét. Vajon megnyerte volna a finn jégkorong

válogatott a világbajnokságot emberfeletti akarat

nélkül? Nem. Én a biokémia mellett döntöttem, Noora a

tájépítészet felé hajlik. Riitta, aki laboratóriumi asszisztens,

csodálja becsvágyunkat. Ő lemondott a továbbtanulásról,

amikor beleszeretett Seppóba, aki éppen a születésem előtt

fejezte be közgazdasági tanulmányait. Mindebből is látszik,

mennyi áldozatot hoztak értünk. Ha nem lennénk, a tengerparton

lakhatnának, most legalább 500 méterre van tőlünk

a tenger. A tenger mindannyiunk számára kedves

elem. A kiszámíthatatlanságot képviseli, családunk tökéle-

tes ellenpontja. Gyakran sétálunk ki a partra, nézzük a hullámokat,

amelyek zabolátlanul csapódnak a parti kövekhez.

A hullámok szabadok, senkinek nem tartoznak felelősséggel.

Szüleink viszonyulása ébredező szexualitásunkhoz kimondottan

egészséges, ezt szépen jellemzi a következő példa

is. Tavaly télen kezdtem el járni Minnával. Amikor

Minna először maradt nálunk éjszakára, Seppo bekopogott

a szobámba, hogy váltson velünk pár szót. Megkérdezte, tervezünk-

e szeretkezni aznap éjjel. Nem feleltünk, de piruló

arcunk megadta helyettünk a választ. Seppo óvszert vett elő

pizsamája felső zsebéből, és röviden elmagyarázta a használatát.

Külön felhívta a figyelmünket, hogy a gumi akkor

helyezhető megfelelően a helyére, amikor a legintenzívebb

az erekció. Néhány papír törlőkendőt is átnyújtott az esetleges

nedvek letisztításához. Az ajtóból visszafordulva meghitt

és kellemes éjszakát kívánt nekünk.

Az eddig felsorolt okokból Noorával megbeszéltük, hogy

gondoskodni fogunk a szüleinkről, amikor elérik jól megérdemelt

nyugdíjas éveiket. Magamban eldöntöttem, hogy

ha majd összeházasodok Minnával, rendszeresen fogom látogatni

a szüleimet, és minél többet igyekszem átvenni élettapasztalataikból.

Bizonyos vagyok abban, hogy Seppo

bölcs öregember lesz, Riitta pedig aranyos nénike. Jelenlegi

életmódjuk alapján hosszú, egészséges öregkor jósolható a

számukra. Riitta játszik a gondolattal, hogy majd nyugdíjasként

esetleg mint jógaoktató szerezzen egy kis mellékjövedelmet,

ennyire frissnek érzi magát. Seppo azt tervezi,

hogy miután nyugdíjba megy, bővíteni fogja a marbellai

nyaraló golfpályáját. A golf napról napra egyre többet jelent

a számára. Az ötvenedik születésnapjára Noorával új golfcipőt

vettünk neki ajándékba, amihez egy családunkra nem

jellemző, most már mosolyt fakasztó kellemetlenség kapcsolódik.

Seppo annyira megörült az új cipőnek, hogy lelkesedésében

figyelmetlenné vált, és rögtön végigsétált

bennük a nappalin. A parkettán két, nagyjából öt centis karcolás

keletkezett, de szerencsére csiszolópapírral viszonylag

könnyen el tudtuk távolítani a sérüléseket.

Remélem, e rövid elbeszélésből is kiderült minél több fiatal

számára, hogy így is lehet élni.

(fordította Kovács Ottilia)

Kiadta a Podmaniczky Művészeti Alapítvány

200 oldal

2400 Ft

kemény borító

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top