Archív

Amikor Attila elment

HazaiAttila

Búcsú és szavak Hazai Attilához. (Podmaniczky Szilárd) Fotó: Dezsi Judit

Amikor Attila elment

Aznap korán keltem

Mert Pestre mentem

Gyönyörű volt a reggel

Az utcán csönd

Elkeverve a meleggel

Mintha valami ünnep lenne

Mézédes virágillat

Töltötte be a Balatont

Pesten is lágyult a beton

Tágult a rügyek teste

Ez lesz idén az első nap

Mikor nem sötétben érek haza este

De aztán valahogy mégis

Kiúttalan útvesztőbe keveredtem

Bolyongtam épületről épületre

Portáról portára

Hol hagytak valamit a nevemre

Nem találtam a helyem sehol

A csomag végül meglett

De az idő elszállt

S lassan föladtam

Hogy világossal hazaérjek

Aztán felszálltam mégis egy buszra

És hosszan töprengtem rajta

Nem ismerjük egymást

Senkit nem ismerünk

Minden fejben más világ kavarog

És a világok együtt

Belevesznek a tömegbe

És akkor az órámra néztem

Két óra ötvenkét perc

Majdnem annyi

Mint mikor a labirintba keveredtem

Semmit nem értettem

Megállt volna az idő a nagy melegben

Az lehetetlen

Hiába adtam föl hogy nappal hazaérjek

Az idő nem szaladt el

S hirtelen megtelt kegyelemmel

Mint mikor bármit teszel

Azonos a neveddel

S az idő azonos lesz a jelenléttel

Így értem haza

Világosban a napfénnyel

Nyomot hagyott bennem

Ez a nap április öt

Egy közös napunk

Mikor Attila elment

Időtlen lett a tavasz

Kint ültem a kertben

S az esti szélcsend

Fehérre mázolta a falat

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top