Archív

A hely szervezi a regényt

semmi kis2

Papp Sándor Zsigmond Semmi kis életek című regényéről beszélgetett az Élet és Irodalom kritikai kvartettje az Írók Boltjában. (Csanda Mária tudósítása)

A moderátor és egyben könyvkritikai rovatvezető, Károlyi Csaba felvázolta a szokásos pontrendszert, melyben tíz pontot kaphat maximálisan egy-egy könyv a résztvevőktől, s melyhez a viszonyítási alap Angyalosi Gergelynél a Sinistra körzet, Bazsányi Sándornál a Pacsirta, Szilágyi Zsófiánál Az isten háta mögött, Károlyi Csabánál az Esti Kornél.

Sorrendben haladva legtöbbre Bazsányi Sándor értékelte a könyvet, nála nyolc pontot érdemelt ki a szerinte jól kitalált regényszerkezet, a jó nyersanyag, a rendesen megírt mű pedig elkapja az olvasó figyelmét. A nyelvhasználattal, hasonlatok sűrűségével volt baja.

Károlyi Csaba hét pontos értékelésében kiemelte, hogy a vizsgált mű első regény, erős atmoszférával, karakteres figurákkal és elég jó tempóváltásokkal rendelkezik. Amit hibául rótt fel, a feleslegesen kinyilatkoztatott szentenciák, és olyan gyenge hasonlatok, mint pl: ez csak hab volt a tortán. Az 1982-től a ’90-es évek közepéig játszódó történet első fele erősebb szerinte, és a regény középpontjában álló helyszín tévesen szerepel a regényben először I. emelet 24, majd egy későbbi helyen III. emelet 32-es lakásként, erről meg is kérdezte a szerzőt, aki megerősítette, hogy tévedésről van szó.

Szilágyi Zsófia érdekes megoldásnak tartja, hogy a hely szervezi a regényt, néhol azonban szerinte jobb lett volna kevésbé direkten. Jó, hogy román és magyar szereplők is vannak, együttélésüket viszont nem jelzik nyelvi váltások, akár utalásszerűen is lehetett volna ezzel élni. Formai vonatkozásban a vastag papírra nyomtatott könyv többnek láttatja a regényt, és sem a fülszöveg, sem a hátsó borítóra írt kiemelés nem nyerte meg a tetszését, mert a közhelyes Erdély-képre játszik rá, és a Kertész Imrére való utalás sem indokolt. A testiség fontos szerepet játszik a regényben, de szerinte csúszkál a szöveg, nem elég karakteres.

semmi kis3Szilágyi Zsófiához hasonlóan hat pontot kapott a mű Angyalosi Gergelytől is, aki még nem olvasott ilyen regényt, melyben a forradalom előtti és utáni időkről is szó esik, ezt az újszerűséget örömmel vette. Ami nem tetszett neki, a mindentudó narrátor, aki eluralja a könyvet, és akiről nem tudjuk, ki ő. A ház, mint konstrukciós elv szerinte jó lenne, de végül mégsem válik állandó szereplővé, inkább illusztráció marad. Hasonlóképp a szereplők világának össze kéne érni, vonatkoztatni vagy akár ellenpontozni egymást, de ez sem történik meg.

A címet vizsgálva Bazsányi Sándor úgy gondolja, szentenciózus és könnyen elfelejthető. Angyalosi Gergelyt bosszantotta, mert szerinte félrevezető, a kisrealista hagyományt juttatja eszünkbe, ugyanakkor itt tragédiákkal, drámákkal találkozunk, nem perspektívák nélküli szürkeséggel, amit a cím sugall. Az alcím: Erdélyi történet Szilágyi Zsófiában Józsa Márta, Demény Péter, Tompa Andrea erdélyi tematikájú könyveit idézte.

A magyar-román együttélés megjelenítését Bazsányi Sándor érdekesnek találta, a vegyes nemzetiségű házaspár napjai egyszerűen folynak az éppen létező lokális adottságok szerint. Szilágyi Zsófia Gion Nándor elbeszélésköteteit említette, melyben hasonló szituációval találkozhatunk, de szerinte a volt Jugoszláviában problémátlanabb lehetett a nyelviség. Az ötlet az együttélés megjelenítésére szerinte is érdekes és méltányolható. Angyalosi Gergelynek is tetszett a magyar-román vegyesházasság ábrázolása, amely egy jól megírt testi, zsigeri vonzalom két ember között, aki azért valójában két szörnyeteg. A fiatalok megformálása kevéssé sikerült, megfoghatatlanok, az új generáció ábrázolásában el kellett engedni a történelem adta mankókat. Ugyanakkor túl hosszan elidőzik egyes szereplőknél, enged a történetmondó hajlamainak, ami egyébként a szerző erőssége, azaz történeteknek nincs híján. Például Gondru személye lélektanilag jó, de túlírt. Károlyi Csabának viszont tetszett a lelki vívódás hosszas ábrázolása.

Szilágyi Zsófia Ivo Andrič Híd a Drinán című regényét említette, aminek szintén központi szervezője egy földrajzi hely. Ugyanakkor pontatlanságokkal találkozott, így nem életszerű szerinte, hogy a nyolcvanas években kimennek a lakásból dohányozni a függőfolyosóra, vagy ahogyan az ingatlanos a potenciális vevőkkel beszél. Károlyi Csaba a rendszerváltáskor megjelenő német filmforgató csoporttal együtt nem értette, mi történt valójában a rendszerváltáskor, mint ahogy a helyiek sincsenek ezzel tisztában a regényben.

A ’89 utáni állapot hiányállapot, és mint egy epilógus, a korábban történtekre reflektál a regényben Szilágyi Zsófia szerint. Angyalosi Gergely ezt azzal egészítette ki, a szilárd hatalmi struktúrát ábrázolni egyszerűbb, hóhérokat és verőlegényeket, áldozatokat és spicliket, mint tengő-lengő életeket. Végül a mű befejezéséről adtak véleményt a kritikusok, a három nagy részre tagolt regény végén mindannyian jó ötletnek, szerkezetileg indokoltnak tartják a visszatérést a házhoz.

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top