Archív

Égiekkel játszó földi

templom

Haza a magasból. (Bakos András verse)

Apránként fedezzük föl ipari tájunk

rejtett szépségeit. Ez az élet rendje.

A gázmezőn itt-ott leszúrt, pörge

sétabotok, nagy, kemény embereknek

valók. Beljebb egy egész település

alumíniumból: tornyok, igluk, tározók,

örökké égő oszlopfáklyák. Narancssárga

üveggömb a távvezetéken: nappal gyűjti

a fényt, aztán ragyog, ahogyan a búcsúban

vett szentszobor, így függnek össze ezek

a dolgok. Habár ez lentről alig látszik,

föntről biztosan tisztán. Egy vonalbejáró

repülőből szépen látható a haza, tartható

magasság, távolság, még késő éjjel is.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top