Archív

Terepgyakorlat a kocsmában

Kocsmakatonk

Szőke, Laca és Shadoa 2000-es pécsi EFOTT egyik napfényes hajnalán elhagyja a rendezvény területét. Irány a buszmegálló, és a közeli kiskocsma. (Hartay Csaba honvédelmi prózája)

Vissza a Részegek Hadseregének ünnepélyesmegalakulásához:

Szőke az asztalon állva kiabál, hogy hóóóóóóó, itt a Részegek Hadserege, hóóóóóóó, mindenki csatlakozzon! A tömeg ugrál, táncol, ordít. Kezd hajnalodni, már zárna a sörsátor, de a kimázolt fesztiválozók nem nyugszanak. Feltűnik a mindeközben magához tért Zola, ő sem menekül, pár másodperc múlva már nem ismer magára, ha majd belenéz a tükörbe, terepszínűvé válik az arca neki is. De van más, aki viszont nem ébred fel a ricsajra, egy nagydarab faszi fekszik az egyik sörpadon, úgy kiütötte magát, hogy semmit sem érzékel a külvilágból. Szőke levágódik mellé, majd gyors mozdulatokkal rajta is elvégzi a kommandós kozmetikát. Még egy tag, aki a mosdóban nagyon meg fog lepődni a saját képén.

Shadóék plusz sörökért könyörögnek a pultos csajoknál, mindent bevetnek, hogy kell nekik a pia, most nem zárhatnak be. Egy utolsó körbe nagy nehezen belemennek a lányok. A fizetésnél Shado még azt is bepróbálja, hogy a számlát írják a Magyar Honvédséghez, de a fáradt csaposok már nem fogják az ilyen humort. Nincs több pálinka, Unicum, sör, bor, semmi. A pult végleg bezár. A kemény mag nem vesz róla tudomást. Szőke fáradhatatlanul adja az alaphangot: hóóóóóóó! Ötven ember skandálja, hogy „Ré-sze-gek Had-sere-ge!” „Ré-sze-gek Had-sere-ge!”

Reggel hat. A távolban feltűnik nyolc-tíz biztonsági ember.

– Na gyerünk, szarháziak, nem zajongunk itt tovább, akinek nincs mára karszalagja, az takarodjon a kapun kívülre! – ordítja egyikük.

– Apjuk faszát, hogy beszélnek ezek? Mindegy, húzzunk, most nincs kedvem leverni őket, nem szeretem a gyereksírást. – mondja Shado.

Az újonnan verbuválódott alakulat elhalkul, a pultosok végre bezárhatják a boltot, pár órára ledőlnek, tízkor újra nyitás. A Részegek Hadserege oszlik, vonul, mindenki a sátrába, mások a kijárat felé ballagnak, élükön Szőke, Laca és Shado.

– Na, mi van? Mi ez a némaság? Az előbb még ment a hóóóó, meg a skandálás. Mi ez a kussolás? – kérdi Shado Szőkét.

– Belül még megy az ütem, nyugi, csak most egy kicsit rápihenünk. – motyogja Szőke, majd izzadt arcán elkeni az álcafestéket.

– Mikor megy busz? Csak megy valamikor mostanában Hertelendre. Bebaszna, ha nem menne. – nyugtalankodik Laca, miközben biceg a fiúk után.

– Megy busz, bazmeg, hogyne menne. Mennyi most az idő? Aszondja mindjárt fél hét. Most vagyunk a topon, ti nem? Én rohadt jól érzem magam, mégy sört be kéne tolni valahol, hátha van egy kocsma a buszmegálló környékén. Szerintetek? – tekint körbe Shado.

– Nem lehet vége az éjszakának csak úgy, hiába tűz a reggeli nap, meg kell ünnepelni a kapun kívül is, hogy megalakítottuk a Részegek Hadseregét, gyerekek. – öleli meg Szőke a mosolygó Shadót.

– Nekem már kurvára nincs pénzem, de ihatunk, ha meghívtok. – szól oda nekik Laca.

– Van még nálam haditartalék, csak nyugalom. – mosolyodik el Szőke.

A nap egyre melegebben tűz, igazi kánikulai délelőtt ígérkezik. A fiúk elhagyják a kijáratot. Odakint tömeg. A buszmegállóban munkába indulók várják a járatot. Nénikék szorongatják a táskáikat. Shado odamegy a hatos megállóhoz, leolvassa a tábláról az indulásokat Magyarhertelendre.

– Aha, hét harmincöt, ha jól látom ennyi pia után. Fasza, van még egy jó óránk, király, és ott egy kiskocsma is, gyertek, marhák!

Elslattyognak a bejáratig. A nyitott ajtóban hernyószerű függöny lóg a földig, Szőke azonnal hasra vágódik, majd a bolyhokon bedugva fejét laposkúszásban jut el a pultig. A kocsmában kitör a röhögés. Shadóék követik őt, de két lábon. Szőke Dopeman számot énekelget, reppelget:

– A nyolc meg a tizenhárom, lökni fogjuk, de mindenáron! Hóóóó, itt a Részegek Hadserege, beveszi a kiskocsmát! – harsogja, majd elkúszik egy asztalhoz, ahol két középkorú nő kortyolgatja a kávéját. Egyiküknek átöleli a lábát. A hölgy nem igazán zavartatja magát, letekintve a részeg „katonára” elmosolyodva csak ennyit mond:

– Fiatalember, kicsit komolyabban!

Szőke harsányan röhögve felpattan, leporolja magát, majd zsebébe nyúl, maradék pénz után kutatva, és irányba veszi a kocsmapultot.

– A nyolc meg a tizenhárom, lökni fogjuk, de mindenáron! – kezdi megint.

– Vigyázz, Dopeman papa haza ne vágjon! – kapcsolódik be Laca, majd Shado is felveszi a ritmust:

– Hogy is van, várjál: Akárki mondta, hogy én vagyok a legnagyobb tudod, igazat mondott. Kirobban a szövegem mint a vulkán, mindenkit lesöpör mint a hurrikán. Itt van az idő, ütött az óra, színpadra lépett Magyarország rémálma. A mai téma: minden ellenségünk hazabaszása. – darálják egyszerre.

A sarokban két srác ücsörög somolyogva, előttük két üres felespohár, meg egy-egy apadó sör. Össze- összesúgnak, tetszik nekik a műsor. Shado is pénzt kotor elő a zsebéből, kifigyeli a fiúkat az asztalnál, majd odahajol hozzájuk.

– Szevasztok, isztok valamit?

– Á, nem köszi, tényleg nem.

– Na, valamit. Mit ittatok eddig?

– Két kisrumot meg hozzá pohár sört.

– Akkor belefér még egy rundó, ne izéljetek már. Hogyhogy ilyenkor, reggel piáztok? Nem úgy tűntök, mint akik az éjszakából szakadtak be ide. – kérdi tőlük Shado.

– Ja, kösz, ki vagyunk simulva a kiadós munkától. Nekünk most este van, éjszakások voltunk, műszak után vagyunk. Lehúzunk pár altatót, utána irány az ágyikó az esti kezdésig. És ti? Az EFOTT-ról jöttök? Jó volt ez a Dopeman-téma, mi is kamázzuk a marháját. Kemény a szerkótok. – mondja egyikük Shadónak, aki rögtön kihúzza magát, majd büszkén megigazítja terepszínű ruházatát.

– Aha, hát igen, köszi. Szőke barátom, ő a fő katona, hajnalban megalakítottuk odabent a Részegek Hadseregét, és még tart a hév. A biztonságaik tereltek ki bennünket hat után, de még valahogy nem vagyunk álmosak, pörget a szeszkó, a ritmus, a hangulat. Kurva jól vagyunk. – mondja nekik Shado nagy lendülettel, majd elmegy a pulthoz, kikéri a szetteket a srácoknak, kezelnek, az éjszakás fiúk megköszönik a kört, koccintanak is Szőkéékkel.

– Részegek Hadserege? Hát, ezt elmeséljük odabent a melóhelyen, az tuti, basszátok meg, jó hülyék vagytok. – mondják nevetgélve Shadóéknak, majd jóízűen belekortyolnak a sörükbe. Közben Laca is kezd magához térni:

– Köszi gyerekek, ez a sör most kurva jól jön, kezdtem már álmos lenni. – mormogja, miközben a habos kortyokat harapja. Az éjszakás fiúk lehúzzák a rumot, kihörpölik a sörüket, majd felállnak az asztaltól, elköszönnek, végül letesznek néhány százast a pultra, hogy legyen még egy búcsúsör Szőkééknek, Shado nem győzi köszönni a visszahívást.

– Idő mennyi? – kérdi Laca, miközben az újabb sörét szorongatja.

– Hét tíz. Igyuk meg kurvagyors, hugyozzunk egyet a buszozás előtt, oszt’ menjünk. – böki oda Szőke.

A fiúk rekord idő alatt benyomják a maradék italokat, majd kivánszorognak a kocsmából. Odakint homlokon vágja őket az erősödő napsütés, meg persze az elfogyasztott alkohol is. Irány a hatos megálló, elvegyülnek a tömegben. Laca a begipszelt lábával nem igazán tud sokáig ácsorogni, rögtön lehuppan egy padra, Shado és Szőke beszédbe elegyednek a várakozókkal. Van, aki röviden válaszol nekik, de a legtöbben levegőnek próbálják nézni őket, nem igazán lelkesednek a reggeli részeg fiatalokért.

Jövő pénteken folytatjuk!

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top