Minden, mit ma véresen komolyan veszünk, egyszer majd hanyagolható, elszomorító és megnevettető történelem lesz csupán, ami még egy apró böfit sem érdemel.– [Böszörményi Gyula egypercesei]
Az EgyigaZemberek Mindenmiénk Univerzális Egyházának sötét csuhába öltözött, őrült papjai biztos kézzel vezették nemrég visszaszerzett, karcsú szerzetesi csillaghajójukat az üres térben.
– Immár egészen bizonyos – lihegte a főpap, aki alacsony termete ellenére most mégis óriásnak látszott, bár ezt csupán annak köszönhette, hogy mindig gondosan ügyelt rá: a nálánál magasabb jelöltek sose éljék túl a beavatást. – Feleim, testvéreim, zemberhívek, a mérések azt bizonyítják, hogy ezeken a koordinátákon, amiket a képernyőn láthattok, helyezkedik el Isten szája. Ha belerepülünk, elkerülve a szemfogakat és nagyörlőket, akkor üdvözülni fogunk és kiteljesedünk. Azután pedig már csakis a mi igénk zeng majd az egész Univerzumban minden zemberhez, és minden zember nevében, ahogy az kell, s ahogy írva vagyon… vagyis ahogy én az Alapszabályzatban rögzítettem!
A papok csorgó nyállal, véreres szemekkel éljeneztek, és a hajó orrát a megadott irányba állították. A rádiót, mely a Csillagközi Rendészet orvosának megnyugtató szavait közvetítette a szökött elmebetegekhez, már rég elnémították. A hangszórókból ütemes „Zemberek! Zemberek!” üvöltés áradt, persze felvételről, mert mire a rend idáig jutott, eleven követője a hitnek alig maradt.
– Irány Isten torka! – üvöltötte a főpap, úgy állva a plexipult mögött, mintha a lába gyökeret vert volna.
A karcsú csillaghajó nyílegyenesen száguldott a kívánt cél felé…
S a következő pillanatban a fekete lyuk már el is nyelte azt, egyetlen picinyke fényvillanással, vagy apró böffentéssel sem jelezve, hogy az EgyigaZemberek lecsúsztak a torkán…
Kép forrása: io9
{jcomments on}
