Akik itt laktak, nem halnak meg.
Otthontalanságom újra átrendezik.
Az utcában minden azt súgja,
hogy megint ilyen múlt következik. (Hartay Csaba versei)
Egy utca melankóliája
Ingatag távolság.
Függőhídként mozog a járda.
Mindkét oldalon szigorú
házfrontok néma áradozása.
Ablak néz rám, közelít.
Az asztalon kiszáradt váza.
Múlhatatlan délutánt játszik
a visszavont mozdulatok háza.
Odabent míves csillár.
Magas ágyak, árnyak.
Ugyanezt láthatják majd,
kik nélkülem visszajárnak.
A kerítésen túl moha terjed.
Fenyők hosszú, pikkelyes combjai.
A horizonton várakozó nap
távoli tűzfalra szeretne omlani.
Akik itt laktak, nem halnak meg.
Otthontalanságom újra átrendezik.
Az utcában minden azt súgja,
hogy megint ilyen múlt következik.
Új víz
Felettem rontott felhők törlődnek.
Dongók viszik a friss zengést.
Az öntözőcsatornában
új víz hömpölyög.
Halak nélküli áramlat.
Úszhatatlan folyékony.
Az utakon még a téli sár.
Messzi tanyák tetői piroslanak.
A hajnal inkább fagyhoz húz.
Délben szárít húszfokos meleg.
Elavul ez a kezdet is.
Gyomok harcolják igazuk.
Műsor
Fagyos márciusvég
Reggel hatkor tűző napon
Kaparom a szélvédőt
Lusta voltam beállni a garázsba
Lusta voltam délben aludni menni
Feküdtem a kikapcsolt tévénél
Néztem magamat a sötét képernyőn
Ilyen műsorok kellenének
Vagy olyan hogy edzés
Intenzíven mell-hát-váll-kar
Nem berohangálni közben
Jött-e ímél vagy sms
Kiváltani az engedélyt
Bosszankodhatnék
Hogy fúj a szél
Megint nem tudok úszózni
Görcsölhetnék hogy csonti vagy giliszta
S hozzá mennyi etetőanyag
Éjszakára kéne kimenni végre
De nincs ki velem végig kint marad
Vagy egy film ami nem rólam szól
Egy új DeNiro-Scorsese gengszteres
Vagy egy elfeledett Leone-western
Aki ígérte pénteken remélem megkeres
Mert általában én vagyok a műsor
Én megyek vécére éjjel kettő körül
Én hiszem azt minden neszre
Hogy betörő jár (ki más)
Kéne egy műsor spontán program
Délelőtt sörözni valami forgalmas helyen
Bambulni a járókelőkre hogy akár
Öreg néni is lehetnék de szerencsére nem{jcomments on}
