Archív

SCI-FI MESÉK – Pech

cemetery

Bizonyára mindenki gyermekkorában akad egy nagybácsi, keresztapa, vagy másféle rokon, aki ünnepekkor lapos, idétlen viccekkel kergette őrületbe a család gyerekeit, azt gondolva magáról, hogy ő a legszellemesebb fickó az egész kerek világon. – [Böszörményi Gyula egypercesei]

A szerencsétlen ifjú törp, akinek semmi dolga nem volt Aleph elátkozott városának temetőjében, valahogy mégis ott maradt éjszakára. Társait sehol nem találta, s miközben a csodás faragású – mind ősi törp munka volt! – sírköveket nézegette, besötétedett. Az árnyak hosszúra nyúltak, elfeketedtek, és a bokrokat, fákat kísérteties szél borzolta, ezért az ifjú törp majd meghalt a rettegéstől. Végre aztán, hosszú téblábolás után megpillantott egy férfit a sötét sírhalmok között, és fürge léptekkel utána sietett.

– Veled tarthatok? – kérdezte reménykedve. A férfi, ki földig érő, fehér poncsót viselt, csodálkozva pillantott rá, majd egykedvűen megvonta a vállát. Így tehát együtt bolyongtak tovább a temetőben, melynek fekete talajából könnyű párák lengtek felfelé a teliholdas éjben, elhomályosítva a kiszáradt ősfél ágain ücsörgő baglyokat.

Az ifjú törp, aki társra lelve már kevésbé félt, sokáig hallgatott, ám végül nem bírt tovább szótlan maradni.

– Mondd, te nem félsz? – fordult a csendesen tébláboló férfihez, aki erre hosszú sóhajt hallatott, majd a törpre nézve síri hangon csak ennyit felelt:

– Én is féltem, amíg éltem…

Az ifjú törp a következő pillanatban felemelte széles övéről leakasztott csatakalapácsát, s szó nélkül, egyetlen csapással agyonütötte a férfit. Miután bevégezte iszonyú tettét, a holttest fölött állva megvetően csóválta szakállas fejét, s fonott bajsza alatt ezt mormogta:

– Utálom, ha valaki idejétmúlt viccekkel próbál jópofizni.

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top