Archív

Őskor

oskor3

Marhapörkölt almával? Fejhús sárgarépával? (Bakos András tárcája)

Nyolcfelé vág egy almát, aztán még egyet, elrendezi tányérján, becsattintja bicskáját, és marhapörköltet szed az almaszeletekre. Sokáig bámulom a tányérját, pedig így szokott enni: az olajos halat is almával, a főtt fejhúst ellenben répával. Akik körülöttünk ülnek, egyáltalán nem csodálkoznak, szó nélkül szednek maguknak a pörköltes tálból, persze, főtt krumplit pakolnak mellé.

Különösen toleráns, nyitott társaságban vagyunk. Egy népfőiskola fennállásának harmincadik évfordulójáról tudósítunk, a tanévzáró bankettről. Érdeklődő tanyai és falusi emberek közössége ez. Régebben kártyázni jártak össze, aztán kertbarátkört alakítottak, de tágult a szemhatár, a vezetőség pedig a fejébe vette, hogy a tanyai embereknek azért is mindenből a legjobb jár. Növénynemesítők jöttek, elmesélték, hogyan igazítják az igényekhez abúza természetét. Agykutató akadémikus beszélt a daganatról, amellyel Karinthy Frigyest is műtötték, egy művészettörténész Munkácsy nagy festményeit mutogatta, elemezte dián. Amikor kitört az izlandi vulkán, egy egyetemi földrajztanár elmagyarázta, miért veszélyes ilyenkor repülni. A vörösiszap-ömlés után valaki arról számolt be, mi ez az anyag, és hogyan lehetne úgy intézni, hogy ne termelődjön. Az országgyűlés még dolgozott az alaptörvényen, amikor a népfőiskolásoknak egy alkotmányjogász megmondta, mire való az alkotmány, és milyen, ha jó. Az oktatók élvezik, hogy előképzettség nélküli emberekhez szólnak, akik tényleg érteni akarják, amiről hallanak. A hallgatóság pedig őszintén örül annak, amit felfog.

Imádják egymást.

A honorárium annyi őszibarack, amennyit a tanárok egy megbeszélt alkalommal le bírnak szedni és el tudnak vinni.

A művelődési ház nagytermében, három hosszú asztalnál ülnek a hallgatók és az oktatók, csak az egyiknél vegyesen, ott, ahol mi is vacsorázunk. Szinte természetes, hogy a szemléltetés után a szó hamarosan a paleolit táplálkozásra, más néven paleolit diétára terelődik. Ennek az a lényege, ha még nem tudnám (már tudom), hogy az ember nem vesz magához finomított szénhidrátokat, vagyis gabonát, kenyeret, süteményt, tésztát, ugyanakkor zöldséget és húst igen, zsíros húst is, egész nyugodtan.

A paleolit szóval eredetileg egy korszakot jelöltek az emberiség történetében, másképpen pattintott kőkorszaknak vagy őskőkornak mondják, kettő egész négy millió évvel ezelőtt kezdődött, kábé tizenegyezer éve ért véget, vagyis nagyon hosszú idő ez, gyakorlatilag az ember eddigi történetének 99 százaléka zajlott a paleolitikumban. A neandervölgyi embert ekkor szorította ki Európából a homo sapiens, és kezdett elterjedni az egész kontinensen.

Eszközöket készített, vadászott, gyűjtögetett, de már festegetett is. Ebből az időből származik a willendorfi Vénusz.

Másrészt ebben a korban – tehát negyven felé, vagy azon éppen túl – az ember mintha kicsit megzavarodna. Elkezd törődni magával, máshogyan főz, sportolni kezd, vagy épp valami látványos gesztussal lemond az egészségéről, sajnosez is, az iskáros lehet a szervezetre.

A nagy fehérjetartalmú, szénhidrátban szegény étrend pedig kétségtelenül fogyaszt, de vigyázni kell vele, mert szélsőséges esetben növelheti a bélrák kockázatát stb.

Figyelek, nem szólok. Kollégám előveszi a fényképezőgépet, variálgatja az optikákat, fölrak egy kályhacső méretűt, elindul az üres színpad felé. Furcsának tűnik, hogy most akar dolgozni, hiszen a Bokréta Dalkör műsora már régen véget ért, így a laikusok fogalmai szerint nincs mit fotózni. Az emberi arc azonban mindig érdekes téma. – Ugyan, hová megy még ez a fiatalember – kérdezi egy kötött mellényes bácsi.

Büszke vagyok, hogy végre én is mondhatok valami okosat:

– Vadászni.

fotó forrása: bevezetem.hu

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top