Egyes nagy történetek kezdeténél egészen fura figurákat találunk, ha közel hajolunk a régi fényképekhez. Ilyen Igor Trubeckoj herceg volt az első ember, aki rajthoz állt nagydíjon egy Ferrari nevű autóval 1948-ban.
Enzo Ferrarinak ez a harmadik gépe volt, amit a saját neve alatt, saját tervezéssel gyártott. A típusjele 166-os volt, és mivel a korábbi 125-ösével elégedetlen volt, megalkották a 166-ast. De nem volt embere, aki tesztelje és versenyképes állapotba hozza a masinát, ráadásul tél volt. Kapóra jött hát, hogy egy bizonyos Igor Trubeckoj herceg – korábbi biciklibajnok és síző – épp azon volt, hogy létrehozzon egy istállót, és mivel a pénz nem volt akadály, kész volt rá, hogy az akkor még teljesen ismeretlen Ferrarival vágjon bele a kalandba. Társával, Bruno Sterzi báróval megérkezett hát Maranellóba, és rögvest meg is vettek három darab Ferrari 166-ost a alakuló Gruppo Inter (más néven Team International) számára – ezek egyébként nem voltak teljesen egyformák, az egyiket 166-os eleve mulletoként, azaz tesztautóként adták el nekik. A 166-os fejlesztésére a jó nevű Clemente Biondettit szerződtették, noha maga Trubeckoj is versenyzett már, például 1947-ben részt vett a Coupe de l’Agaci versenyen egy Simca-Gordinival, és 3. lett Eugéne Martin és Harry Schell mögött.
A fejlemények azonban aggasztóak voltak. Mivel a 001S jelű 166-ost személykocsiként is bejegyezték, azt az Inter csapat menedzsere, a háború előtti Maserati-pilóta, Goffredo Zehender használta, csak aztán összetörte az 1948-as Targa Florio edzésén, Szicíliában. Így ő nem is tudott indulni, ám ennek ellenére hatalmas szenzáció született, mivel a hírhedt körversenyt végül is megnyerte az új csapat a 166-os volánja mögött jobbára Biondettivel, de Trubeckoj is vezette.
Trubeckoj kedve természetesen megjött a sikerrel, és úgy döntött, hogy a háború utáni első Monacói Nagydíjra is nevez. És ezzel a tettével ő lett a Ferrari történetének első nagydíj-pilótája, hiába, hogy jobbára a neve is feledésbe merült. A futamot május 16-án rendezték, és hamar kiderült, hogy gyilkos versenyről van szó, mivel a 19 indulóból 11 elhullott a féltávra – ami akkor pont 50 kört jelentett. Igor herceg, aki a 16. rajthelyről vágott neki a nagydíjnak, viszont még bírta a 36-os rajtszámú Ferrarival, amikor aztán az 54. körben a helyi hőssel (a későbbi versenyigazgatóval), Louis Chiron Talbot-jával akadt össze a sikánban, pont ott, ahol aztán 1955-ben Ascari a tengerbe zuhant. A szalmabálákba háttal csúszott bele, és az rögvest nyilvánvaló volt, hogy a versenynek vége: a kormány és az első felfüggesztés odalett. Kiszállt, elsétált a Hotel de Paris bárjáig, és több nem mutatkozott. A futamot Farina nyerte egy Maseratival.
A három Ferrari 166-os visszakerült az anyacég gyárába, és továbbra is versenyeztek vele – bár azt nem tudni, hogy a Gruppo Inter tulajdonosai, vagyis Trubeckoj és Sterzi, mennyire voltak informálva róla, hogy a gépeket rendszeres kikölcsönzik. Minden esetre az érdeklődés érezhetően lanyhult, Zehenderrel is megromlott a viszony.
De a herceg azért még rendszeresen versenyzett. Július 4-én ott volt a Svájci Nagydíjon, ahol 9. lett, de most már Scuderia Ferrari színekben, és ugyanígy indult a Reimsi Nagydíjon, ahol szintén 9.-ként futott célba. Ám jött az Albi Nagydíj, ahol Trubeckoj karambolozott, és kirepült a kocsiból, de szerencsére nem törte össze magát nagyon. Ott is volt nem sokkal később a Torinói Nagydíjon, ahol 8. helyet szerzett, sőt, úgy volt, hogy indul a Mille Miglián is. De közben kiderült, hogy az öreg, beteg, vért köpő Nuvolari számára nem készül el az a Cisitalia, amivel indulni akart, még egyszer, utoljára. Ki más siethetett volna segítségére, mint régi barátja, Enzo Ferrari. Trubeckojt kérte meg rá, hogy legyen belátó, és engedje át a 166-osát Nuvolarinak – kap cserébe egy Spyder Corsát, de persze, nem versenyzésre.
Nuvolari elképesztő formát mutatott, egykettőre az élre állt, és már 29 perces előnye volt – de nem is kímélte a herceg versenygépét, több alkatrészt is elhagyott vehemens vezetése közben. A legelképesztőbb tán az volt, hogy a pilótaülés is kijött a helyéről, erre fel Nuvolarit egy zsák narancsra ültették, és így hajtott tovább. Amikor a mezőny Maranellóba érkezett, maga Enzo is majdnem elájult, látva a 166-os és Nuvolari állapotát. Ő maga kérte, hogy adja fel a futamot, nem számít az sem, hogy a csapat első Mille Miglia-győzelme foszlik semmivé. (Sokan egyébként is úgy vélték, hogy Nuvolari már-már az öngyilkosságba hajszolja magát, mert sokkal inkább halna szívesen egy versenyautó volánja mögött, mint egy kórházi ágyban…) Végül teljesen szétesett a Ferrari hátsó felfüggesztése, nem tehetett mást, mint hogy kiálljon a versenyből – az élről. Jellemző, hogy a helybéli plébános emelte ki Nuvolarit a kocsiból, és a parókián fektette ágyba…
Érdekes, hogy ez az amúgy heroikus epizód teljesen aláásta Trubeckoj és Ferrari kapcsolatát. Bár nyilvánosan megköszönték neki, hogy nagyvonalúan átadta a 166-osát az élete utolsó nagy fellépésére készülő Nuvolarinak, a herceg megsértődött. Az sem segített már, hogy a gépet visszavitték Maranellóba és teljesen felújították. Mivel Sterzi bárónak is elege lett Zehendernek az ő hátuk mögött elkövetett ügyeskedéseiből, valamint az év végére ott álltak három használt, erősen modernizálásra szoruló 166-ossal, úgy döntöttek, hogy megszűntetik a Gruppo Intert – mindössze egyetlen szezont követően!
Trubeckojnak azonban nem ez volt az egyetlen kapcsolata az autósporttal. Történt ugyanis, hogy 1947-ben megkötött házassága révén ő lett Barbara Hutton, a Woolworth-dinasztia örökösének negyedik férje… Ez a frigy ugyan nem tartott sokáig, mindössze négy éven át, azonban a herceg jó barátságba keveredett az amerikai milliárdosnő első házasságából származó fiával, Lance Reventlow-val. Odáig mentek a dolgok, hogy már jóval a válás után segített neki létrehozni egy amerikai csapatot, a Scarabot. Ha a Forma–1-es statisztikákat nézzük, a Scarab még annyi sikert sem ért el, mint bő egy évtizeddel korábban a Gruppo Inter: az 1960-as szezon során mindössze 5 futamon indult a Chevrolet-motoros kék-fehér autó: Monacoban, Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban és a hazai futamon, az USA-ban: Riverside-ban Chuck Daigh 10. helyezett lett… És ezzel véget ért ez a történet is.
Trubeckoj herceg később főképp festményekkel foglalkozott, gyűjteményéből – számos Picasso és Matisse képpel – Párizsban és Manhattanben is galériát nyitott.
Hosszú élete volt, 2008-ban, 96 éves korában halt meg.
{jcomments on}
