Archív

Fotóvariációk Bodor Ádám prózájára

b2

b2

És az író 76. születésnapjára.

b2

És az író 76. születésnapjára.

Bodor Ádám legújabb könyvének három részletét ajánlotta képi feldolgozásra a kiadó. Idézetenként 2-2 fényképet díjazott a zsűri (Bazánth Ivola, a 168 Óra fotósa, Ferenczi Gábor, filmrendező, Szegő János, a kötet szerkesztője), valamint két különdíjat osztott ki.

Az első idézet:

“Szélcsendes éjszakákon, különösen olyankor, amikor a völgyet egy-egy vastagabb felhő burája takarja, már egy-két órával érkezése előtt hallani lehet a vonatot, amint kapaszkodni kezd a Jablonka mentén, amint csörömpölve átgurul a százéves vashidakon. Akinek a füle hozzászokott, már a távolból érkező kósza hangokból pontosan tudja, mikor, merre jár a vonat. De a berek mélyedéseit, a bokrokkal szegélyezett árkokat a töltés két oldalán most tompa köd párnája borította, amely még a közeli kutyaugatást is elnyelte. Azt, hogy a vonat mégis közeledik valahol a völgy kanyarulatai mögött, csak a talpfák mocorgása jelezte, egy-egy nyikkanás, nesz, amely mint az áram végigsiklott a síneken.”

Oláh Gergely Máté

Weckermann Sarolta

A második idézet:

“A szél most kapja fel a felhőket, alattuk a tegnapelőtt még zöld lejtők most vakító fehéren ragyognak. De a magasban, a friss hóval borított meredeken, z alakban, cikcakkvonalban oldalazva, lábnyomok sötétlenek. Lábnyomai valakinek, akit a kutyák hajnal óta ugatnak. A A nyomok pedig egyre szaporodnak, de csak úgy maguktól: egymástól egyforma távolságra nőnek ki a hóból, egyik fekete pont tűnik föl a másik után, csak éppen az, aki maga után hagyja őket, az nem látszik. Tisztára láthatatlan, csak kósza árnyék vetül a hóra, közeledtét a kutyák mégis már messziről érzik.”

Várday Béla

Molnár Gergely

A harmadik idézet:

“Későre jár, de a napnak nemigen akar vége lenni. A nyugati égbolton az alkony vörös koszorúja, miközben keleten mintha már sárgán derengene. Fölöttem, a magasban gyöngyházfényű felhő csillog, belőle mint a túlvilág selyem suttogása, halk zsongás hull a Jablonka völgyére. Nyugtalanító csivitelés, mint amikor gyöngygolyók mocorognak egy kis bársonyerszényben. Hontalan madarak, keringenek a föld körül, anélkül, hogy valaha leszállnának. Eronim Mox seregélyes meséjéből a selyem seregélyek.”

Móré Péter

Láng Orsolya

Különdíjban részesül:

Szutyányiné Kézdi Dóra

Darvasi Andrea

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top