Tüntetésről egy szót se szól a Kossuth Rádió reggel 6-tól. Megint igazunk lett, milyen jó nekünk.(
A rádiózás tényleg közösségi élmény. Együtt várjuk feleségemmel reggel, mond-e valamit a Kossuth Rádió a hat órai hírekben a budapesti Új Színház előtti szerda délutáni tüntetésről. A felvezetőben nem, aztán a hazai hírek között sem. Azért nagyon figyelünk a külföldi hírekre és a sportra, hátha ott. Rendőrök és civilek birkóztak Budapesten; persze, nem, ez hülyeség. Igazunk lett, így kezdődik egy újabb hideg nap. Kimegyek, a kutyaólba megint benyomok egy nyaláb szalmát, a forró víz, amivel az itató lábas jegét engesztelem, kilöttyen a betonra, és ahogy rálépek, azonnal rá is fagy a cipőm talpa. Reccsen, ahogy odébb lépek. A konyhában csönd, feleségem kinyomta a rádió szemét. Lehet meditálni. A Kossuth Rádiónak semmi köze ahhoz, milyen szempontból vagyok kíváncsi a tüntetésre, el se árulnám neki. Kíváncsi vagyok, és kész. Ne legyek? Jó, akkor nem vagyok: kikapcs, és máris nagyon öntudatosnak érzem magam.
Holott olyasmit hiányolok, amiről tudom, hogy hiányzik, mert olvastam róla az interneten. Még csodálkozom is, vagy legalábbis eljátszom. Magamnak, a feleségemnek.
Szóval nincs itt semmi gond.
Képmutató hallgatónak ilyen rádió jár.
