A Csillagszálló legutóbbi irodalmi estjén a humor volt a pódiumbeszélgetés témája. A kulturális utcalap február elsejei rendezvényén, a Közép-európai Kulturális Intézetben komoly dolog kerültek terítékre. Csak győzzünk röhögni! [Grozdits Hahó tudósítása]
A kulturális utcalapnak, nincs külön humor-rovata. Ami ismerve az egyéb sajtótermékek ilyen irányú próbálkozásait talán (biztosan!) nem is baj. Kicsit mélyebbre kell ásni, máshol kell kutakodni, ha nevetni akarunk.
Fenyő D. György irodalomtörténész ezen az estén, nem kísérletezett azzal, hogy „bemelegítő meghatározásokat” csikarjon ki a megjelentekből. Azonnal a lényegre tért: felszólította a „csapat benjáminjának” számító Fenyvesi Kristófot, hogy olvassa fel A regény című „dolgozatát”, melyben egy – a meghatározhatatlan jövőben robotoló – író szenvedéseivel ismerkedhetnek a hallgatók. A regény című novella betűvetőjének olyan eszközök állnak rendelkezésére, mint a „cselekménygeneráló- és közhely-eltávolító” programok, melyek segítségével (talán) esélye lehet arra, hogy olyan művet alkosson, melyet még nem írtak meg mások.
Fenyő D. György, mint jófajta irodalomtörténész a „posztmodern paródiáját” – önmagát generáló irodalom? – vélte felfedezni a szövegben, bár esélyt adott egy ellenkező értelmezésnek is: lehet, hogy a posztmodern-ellenesség kritikája húzódik meg a háttérben? Legát Tibor más síkon értelmezte a történetet, s valamiféle (aktuálisan jelentősnek tűnő) plágium-ügyre asszociált, míg Csikós Attila sci-fi-ként – ha úgy tetszik ijesztő anti-utópiaként – értelmezte a szöveget. Fenyvesi Kristóf kissé megilletődve vallotta be, hogy a magas röptű értelmezési kísérletekhez képest csak annyi történt, hogy téma után kutatva elfogta az érzés, hogy már mindent megírtak előtte.
(Nem a beszélgetők hibája, hogy senkinek nem jutott eszébe, hogy „a jövő má’ elkezdődött”, s Papp Tibor már sok évvel ezelőtt megalkotta a Disztichon Alfa nevű versgenerátort, mely tizenhatezer-milliárd disztichont képes generálni!)
Kis Ottó Fatalista kiáltványát – a Kabaré-tematikájú Csillagszállóból – látszólag könnyebb volt a felhőtlen humor felől értelmezni… legalábbis a közönség reakcióiból úgy tűnt. A teleshop-jellegű szöveg vitathatatlanul viccesnek tűnt, míg Hradeczky Moni felolvasta. Éppen ezért a közönség jól el is szégyellte magát Csikós Attila azon felvetésére, hogy „ez pontosan olyan, mint a valóság, tehát nem paródia!”. A megoldást/feloldozást Legát szállította, aki szerint a szöveg pont attól válik paródiává, hogy a Csillagszállóban jelent meg.
A Lackfi János távollétében végrehajtott felolvasást követően már az is vita tárgyát képezte, hogy versnek tekinthető-e a Nevelő célzat című – egyébként tényleg humoros! – szöveg.
Legát Tibor Varázsbusz című szövegét – éppen annak súlya miatt – lehetetlen megidézni, ezért nagy szerencse, hogy a szerző szövegen túli támpontokat is adott a közönségnek: jó lenne meghallgatni a The Who Magic Bus dalát!… és a fiatalabbaknak azt is érdemes elmagyarázni, milyen volt az autósok által annyira kedvelt golyós üléshuzat, és a West End előtti világ non-stop büféi, ahol buli után lehetett falni. Mindegy mit! (Mondjuk, „bakter-kondibuci”-t csak egyszer!)
A beszélgetés lezárásaként Csikós Attila olvasta fel novelláját, mely talán úgy/azért kerülhetett a mostani válogatásba, hogy/mert nincsen benne egy szikrányi humor sem. Persze, ez nem hiba, a szerző érezhetően nem is tört ilyes babérok felé.
A beszélgetés után, míg az elektromos zongora a színpadra került, Pálfi Anna főszerkesztő elmondta, hogy a Csillagszálló meg nem jelent borítóiból rendezett kiállítás képei – a nagy érdeklődésre való tekintettel, az előzetes tervekben nem szereplő módon – megvásárolhatók lesznek az utolsó irodalmi estet követően. Közelharc várható!
Némi aggodalomra adott okot, hogy az előzetes program „kabaréjelenetet” ígért, de azt senki nem árulta el, hogy a kabaré ezen az estén visszanyeri a nyolcvan évvel ezelőtti jelentését! Persze, aki ismeri Nényei Pált, az tudhatta, hogy sanzonokra, kuplékra számíthat! Olyan dalokra, melyekről azt hisszük, hogy közhellyé koptatta őket az idő, s amelyekről itt kell megtudni, hogy aktualitásuknál csak emberséges humoruk mélyebb. Seress Rezső ezen az estén Arany Jánossal, Goethével és Charles Gounod-val együtt került elő Nényei múltidézéséből… és a végén senkinek nem volt kedve kilépni a 
hangulatból, és nekiindulni a fagyott főváros utcáinak.
{jcomments on}
Tarthatatlan, ami bennünk van – megnyitó esszé
