Archív

Egy családi kör parabolája

Kp0089

A lányuk muffként használja otthon a sapkáját. [Podmaniczky Szilárd versblogja]

Betolat a férfi a tüzépre, fehér zsiguli kombi.

Kinyitja a csomagtartót, előveszi a táskát.

A táskából lapátot húz elő, rakni kezdi a szenet.

Pogácsaszén, de porol. Délelőtt ebben a táskában

Körmött vitt haza a piacról. Otthon most hideg van,

Vinni kell a szenet. Az asszony fázik, csinálja a kocsonyát,

Remeg. Szól a rádió, a Bartókot hallgatja, hol a bánatban

Késik Egon. Egon a pogácsaszénnel gyerekkorát idézi,

Mikor robbanózsinórt keresett a porszénben. Kihúzta

A drótot a műanyagból, és kulcstartót hajtogatott belőle.

Azok a kulcsok, azok az ajtók, azok a zárak, azok a szobák,

Azok az ágyak, azok az emberek, már sehol sincsenek.

Egon lánya angolórán van, szeretne kimenni külföldre

Mosogatni, de fél, hogy az olimpia helyett csak szex

Lesz belőle. Egon nem nagyon szól már otthon, mióta

Nem ő a családfő, hanem a politika, az infláció, és a

Kormányszóvivő. Egon felesége három zoknit húz

A papucsra, föl ne fázzon a kövön, a lányuk otthon

Muffként használja a sapkáját. Egon megvette a szenet,

Három napig elég fűteni, de aztán már csak az asszony

Forró hasa marad. Átölelik egymást a takaró alatt, miközben

A lányuk folyamatos jelent gyakorol, igéket múlt időbe helyez,

De nem fér a fejébe néhány rendhagyó eset. Egon most

Az erdő mellett viszi a szenet, nézi az akácos szürke

Vonalát, mikorra lesz ebből fosszília, helyesebb lenne

Baltával kitermelni a jövőt, a múlt már úgyis szét van

Verve, miért ne lehetne most miszlikbe aprítani a jelent.

Egon megáll, az esti körözöttre gondol, s csak a kiszáradt

Ágakat gyűjti össze a földről, de ha hazajön a lánya angol

Óráról, eszébe vési egy életre, csak olyan férfinak

Higgyen, aki padlófűtést ígér, és nem nyúl a hőfok-

Szabályzóhoz egész télen. Ül a család a vacsoraasztalnál

Elfogyott a körözött, a levegőt kocsonya szaga járja be.

Az asszony föláll, tükröt tart a lába közé. Nem bírom már,

Mondja, szálka ment a combomba hétfőn.

Ha addig élek is, most kiszedem. A lány is föláll,

Magára csukja a szobát, csetel egy skót költővel,

Sajnálja, hogy elvált, de szívesen megismerné a fiát.

Egon egyedül marad, ontja a hőt a kályha, bort tölt

egy pohárba. Jól van ez így, gondolja, soha nem lenne buddhista,

Mászna a halál minden nap szénért a Himalájára.

Még több versblog

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top