Archív

A Zsolnay Negyed végre egész

kKp0553

Ami biztos: 2011. végére elkészült, és nagyjából két éves csúszással. [Méhes Károly riportja]

Az eredeti tervek szerint a pécsi kulturális fővárosi évben, vagyis 2010-ben a Zsolnay Kulturális Negyednek (ZsN) is működnie kellett volna.

kKp0550A Zsolnay gyár revitalizációja már a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa beindulása előtt is folyt, néhány épület felújításán már túl is volt. Ehhez adták hozzá a pályázatírók a kulturális negyed ideáját, ami egy nyugat-európai városfejlesztési módszer: a kulturális termelés és fogyasztás minél sokszínűbb helyévé tenni egykori ipari, kereskedelmi, dokk-területeket. Az ötlet úgy szólt, hogy a pécsi történelmi városközpontot kelet felé meghosszabbítva egyfajta kulturális tengelyt hoznak létre a Zsolnay Negyeddel, vagyis az egykori gyárterület rehabilitációjával Közép-Európa egyik legnagyobb ipari műemlék-együttesét hozzák létre. Sok megnyugtató példa volt már ilyesmire, épp Essenben, Pécs német kultúrfővárosi párjával, ahol a néhai bányaterületből, a Zollvereinből alakítottak ki izgalmas és ráadásul népszerű látnivalót.

Takáts József, az EKF-pályázat szövegírója szerint a Zsolnay Negyed-projekt igazából akkor alakult át, amikor a Pécsi Tudományegyetem belépett a képbe, de ez esetben ez nagyon is pozitív változást jelentett. Az viszont semmiképp se volt a pályázat elképzelése, hogy minél több létező kulturális intézmény kerüljön ki oda a belvárosból: ez sokak szerint veszélyes tendencia, mivel gyakorlatilag kiüresedhet a belváros. Mi több, súlyosbítandó a kilátásokat, az EKF kapcsán az uniós pályázatban feltételként vállalta a városvezetés, hogy a kiüresedő kulturális célú létesítményeket öt éven belül nem lehet értékesíteni – tehát, ugyan üresen, romló állapotban, a nyakukon maradnak.

A Zsolnay név itthon mindenképp hívószó, és bár Európában kevésbé ismert, mint hangoztatjuk (vagyis szeretnénk), mindenképp alkalmas arra, hogy eladhatóvá tegye a projektet. Amit ki kellett találni, az az volt, hogy a nagy hagyományú porcelánmanufaktúra mintegy 5 hektáros területére mi minden kerüljön még a rendelkezésre álló 11 milliárd forintból.

Végül is a logika azt diktálta, hogy Pécs különböző területén évtizedek óta többnyire meglehetősen lerobbant, már-már méltatlan körülmények között működő intézményeket is ide telepítsék ki; ezzel a húzással ugyan gyakorlatilag „kifosztják” a belvárost, ám megoldásnak mindenképp megoldásnak tetszett. Így kapott szinte automatikusan helyet a ZsN-ben a jó hírű, de szinte romhalmaz épületben játszó Bóbita Bábszínház, az 1970-es években felhúzott betonkockában székelő Ifjúsági Ház (Ifjúsági Központ), új kiállítóhellyel gyarapodott a Pécsi Galéria, és ráadásul az egyetem is jól járt: a teljes Művészeti Karnak és a bölcsészeknek is jutott hely bőven.

kKp0558Más kérdés, hogy az építkezések – hol műszaki okok, hol a jogszabályokból és a fizetési határidőkből keletkező lánctartozások miatt – eléggé körülményesen haladtak. A 2010-es EKF-évben gyakorlatilag csak a volt gyár egyik legimpozánsabb épületében, a Sikorszki-házban berendezett Gyugyi-gyűjtemény nyílt meg teljes pompájában. Gyugyi László, az USA-ban élő műgyűjtő mintegy 600 darabos, egyedül álló kollekciója iránt nagy volt az érdeklődés, de az első hónapokban csak sáros udvaron, előre bejelentkezve lehetett megtekinteni az építési terület közepén – így is több mint 38 ezer látogatót csalogattak ide a műtárgyak 2011 végéig.

2010 decemberében még átadtak egy hatalmas kiállítóhelyiséget, ahol viszont szinte riasztó a tér: 1000 négyzetméter falfelületet kell megtölteni képekkel egy-egy tárlat alkalmával, ami heroikus erőfeszítéseket követel a kurátoroktól és szervezőktől.

Aztán tavaly már sűrűbben kezdtek el működni az egyes egységek, de végső határidőt senki sem mert mondani; jellemző, hogy hivatalos átadási ceremóniát a felújított Zsolnay Mauzóleum kivétel sehol sem tartottak, hiszen a legtöbb határidő – amikből pedig volt néhány – tarthatatlannak bizonyult. Információnk a kivitelezőkkel való huzakodásra, jogi követelésre még gondolni sem mert senki, mert ez egyet jelentett volna az építkezés teljes leállásával, és esetlegesen évekig húzódó pereskedéssel.

A tavasszal már működött az új bábszínház, lassacskán elkészültek a rezidens lakások, a vendéglátóegységek – köztük az osztályon felüli Eozin Étterem –, és még az új tanév előtt be tudott költözni a Művészeti Kar; ám a bölcsészeknek tovább kellett várniuk.

Az épületegyüttest járva az is kiderül lépten-nyomon, mennyi rejtett értéke volt eddig a Zsolnay Gyárnak, ami a kultúrnegyedben mostantól nyilvános lesz, belekomponálva valamelyik egységbe – mint például a festett Apostolok terme, ami a rezidensközpont fő tárgyalója lesz.

Aki 2012 elején látogat el a Zsolnay Negyedbe, végre nem építési területen találja magát. De természetesen most minden kihalt. A tavaszt várja mindenki, mert még a tervezők, az építők is csak sejteni merik, mit is jelent a város kulturális életét valószínűleg teljesen átrajzoló egység.

A Zsolnay Negyed: négy rész

kKp0570A Míves Negyed legfontosabb eleme a Zsolnay családdal és történettel kapcsolatos kiállítás, valamint a Gyugyi-gyűjtemény. Ezekhez kapcsolódik a felújított Zsolnay-mauzóleum, az Alkotó- és Inkubátorház, valamint a Kézművész utca üzletsora. A Zsolnay-mauzóleum teljes felújítása szintén e nagyszabású beruházás része. A restaurálás nemcsak a mauzóleum épületének rendbetételére irányult, hanem a teljes létesítmény egészére, benne a felvezető út két oldalán egykor – és most újra – büszkén sorakozó 42 pirogránit oroszlánra, a kerítés helyreállítására, amelyet sok helyen gyakorlatilag a semmiből kellett újraépíteni az egykori tervek és fotók alapján. Mára az oszlopfők is az eredeti mintát követik, s újra kosfejek díszítik az elemeket. A nagyközönség 2011 július 19-től vehette birtokba a mauzóleumot.

Az Alkotó Negyed ad helyet kulturális intézményeknek, vendéglátóhelyeknek és fesztiváloknak, melyben kulcsszerepet kap a Pécsi Ifjúsági Központ. Az már most látszik, hogy a Zsolnay-negyed egyik ékessége lesz az Eozin Étterem és Kávézó. Ötcsillagos élményt szeretnének nyújtani az ide betérőnek, de van is mire alapozni. A falakba beépítve pompás Zsolnay-kerámiák díszelegnek. Külön élmény a szivarszoba, ahol szintén falba épített eozin-képek és egy kandalló társaságában lehet majd élvezni a beszélgetést.

GyerekeknekA Gyermek és Családi Negyed központi elemei a Planetárium, a Pécsi Galéria komoly nemzetközi vendégtárlatokat is fogadni képes új épülete, valamint a megújult Bóbita Bábszínház, amely 2011. január 29-én ingyenes színházjárással, nyilvános próbával nyitotta meg kapuit. A Szárnyas Malac Napján több száz érdeklődő volt kíváncsi a legkorszerűbb színpadtechnikával felszerelt, 185 férőhelyes nagyteremre. A Bábszínház egész évben kitűnő programokkal várja majd a látogatókat, sőt nyaranta táborokat is terveznek.

Pécsi Galéria 2010 decemberében már megnyitott Pinczehelyi Sándor képzőművész életműkiállításával. Felavatták a „dicsőségfalat”, amely a rangos állami művészeti díjban részesült, Pécshez kötődő, itt tanító neves ipar- és képzőművészek, valamint építészek munkásságát illetve személyét hivatott megörökíteni. A Pécsi Galériában jelenleg Istókovits Kálmán-tárlat látható.

A Zsolnay Kulturális Negyedben új funkciókkal kibővítve ismét megnyitja kapuit a planetárium. A többéves kihagyást a Pécs-Baranyai Tudományos Ismeretterjesztő Társulat 3D-s mozival, interaktív kiállítással és más, a mai kor követelményeinek megfelelő, szórakoztatva oktató egységgel kárpótolja.

Szintén a Negyed ad otthont majd a Varázslabornak, amely természettudományos, technikai interaktív kiállítás, játszóház lesz.

Az Egyetemi Negyedben a Pécsi Tudományegyetem több kara (pl. Művészeti Kar) és újonnan alakult tanszéke kap helyet.

Névadók is lesznek

Zsolnay Negyed egységei nevet is kapnak. Néhány példa az ötletekből: borozó – Cirfandli Borház, kézművész utca – Klein Ármin utca, északi bejárat – Ledina kapu, Alsómalom utcai bejárat – Balokány kapu, központi tér – Ginkgo tér, PKK tér – Pirogránit udvar, kémény – Cifra kémény zeneművészeti intézettől északra lévő udvar – Lüszter tér, belső udvar – Kutas udvar, Bóbita szabadtéri színpad – Szárnyas színpad, a Bóbitától délnyugatra lévő játszótér – Pipagyag játszótér, Míves Negyed udvar – Zsolnay Kisasszonyok tere.

Fotó: Méhes Károly

Még több riport

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top