Archív

Családregény 5.

Kyburgi bölcső, fotó: psz

“Januárban erőt vettem magamon, én, a bútorember, és levittem a pincébe a bronzcsillárt.” [Györe Balázs sorozata]

Decemberben visszakerült Margit lakásába néhány régi családi bútor korábbi tartózkodási helyükről. Jönnek utánam a régi bútorok: dédanyám úgynevezett felépítményes íróasztala, breznyói lámpa és abonyi székek 1890-ből. Jönnek utánam a bútorok, kétségbeesetten, mintha nem akarnának elhagyni engem, mintha pusztulásukban is ragaszkodnának hozzám, hozzám, aki már régen elhagytam őket, lemondtam róluk. Margit lakásában találkozik egymással az anyai és az apai ág: amerikai hajóláda, intarziás varróasztal, 3 írógép (Continental, Olympia, Erika), kanapé az 1700-as évek végéről, 4 darabos, egymás alá csúsztatható zsúrasztal. A bútorok kezdetben pattogtak éjszakánként. Mintha beszélni szerettek volna. Vagy zsörtölődtek. Össze kell barátkoznunk. És a bútoroknak is meg kell barátkozniuk egymással.

Visszakerült decemberben a Pannónia utcai lakásba Margit hat ágú flamand bronzcsillára is. Sajnos, az egyik karja letört, amikor leszerelték előző helyén a mennyezetről. A földre tettem az előszobában. Kerülgettem. Félrebillent fejjel a falnak dőlt. Karja törötten csüngött. Margit a Bizományi Áruházban vásárolta. A súlyos csillár 20 év után került vissza a lakásba. Margit 20 évig élt itt. Ha enyhe, napos idő volt, kiült a közeli Szent István park egyik padjára horgolni.
Januárban erőt vettem magamon, én, a bútorember, és levittem a pincébe a bronzcsillárt. Hatalmas gömbjét bebugyolálva apám kollégiumi nádfonatú ládája mellé tettem.
Éjszaka van. Hallgatnak a szobában a bútorok. De a falon túl, a szomszéd lakásban, hallom, megnyikordul az ágy, ahogy valaki megfordul vagy fészkelődik rajta.
{jcomments on}
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top