Archív

Keményen mondom!

kommerszBerántják a töményeket, rágyújtanak, majd nagyokat kortyolgatnak a sörükből. A melós faszi bambán bámul rájuk, jó félig lehet, talán már kora délután óta szittyózik. Ádám a fazon felé fordul, majd a sörét felemelve annyit mond neki mosolyogva, hogy egészségedre! – Hartay Csaba folytatásos története.

Esernyő, Ádám és Shado éjjelkilógtak a kollégiumból. Félórás gyaloglás után elérnek a nonstopTOTAL benzinkútig, ahol pár Unicummal, vodkával melegítik fel magukat a havas túra után.

***

Elindulnak az ismeretlen úton. Telehold fénye tompul a ködön át. A gát tövében kertek, kutyák ugatják meg őket, ahogy lassú léptekkel haladnak a hóban. Meg-megállnak rágyújtani. Nevetésük visszhangzik az éji tájon.

– Kuss legyen már! Faszért kell ordítva röhögni? – Shado próbálja csitítani a fiúkat.

– Jól van már, Esernyőn röhögök, tudod, amikor legutóbb elkapták a rendőrök az utcán. Te talán pont beteg voltál, nem is voltál a koleszban. – eleveníti fel a sztorit Ádám.

– Hogy volt? – kérdi őket felvillanyozva Shado.

– Semmi, kimásztam kocsmázni, Gyurciékkal akartam találkozni, elindulok a Ladányinál lefelé, és rögtön lelassít az autó. Kérdezi a faszi, hogy mikor születtem. Én meg rávágtam, hogy 1979. november 14. Erre a faszi: boldog születésnapot. Basszátok meg, bemondtam véletlenül az aznapi dátumot. – mondja nyerítve Esernyő.

– És, mi volt a végén, azt nem is mondtad. – kérdi Ádám.

– Mi lett volna, lófasz. Még elmondtam, hogy Tóth Gábornak hívnak. Utána meg elengedtek. A marhák.

– Kurva nagy szerencséd volt, hogy nem kezdtek el lenyomozni. Gondolj bele, mi lett volna, ha Saca elé visznek, hogy itt egy elkóborolt koleszos bárányka. – mereng Shado a végtelennek tűnő éji túrán.

– Na, mi van, nagyon bekussoltunk, nyugi, mindjárt odaérünk. Nekem már kezd kimenni a bor hatása, jó lesz egy kicsit rátölteni. – mondja Esernyő.

– Nem kell mindig pofázni, ha csendben vagyunk, a kutyák sem ugatnak. – Ádám a fülére húzza sapkáját, majd tovább menetelnek a hóban.

– Basszátok meg, olyan, mintha már órák óta gyalogolnánk, teljesen kijózanodunk, mire odaérünk, kárnak ittuk azokat a borokat a koleszban. Mennyi lehet hátra? – kérdi Shado a többieket.

– Nyugi, kitartás, még pár óra, és ott vagyunk. – válaszolja nevetve Ádám.

– Kárnak ittunk? Sosem ittam még kárnak. Nem kell nyavalyogni, már megérte, ez egy penge este lesz, illetve éjszaka, vagy lassan már hajnal. – javítja ki saját magát Esernyő.

Ismét néma percek következnek, egyre merevebben vonszolják magukat a fiúk az éji, havas úton. Mintha ugyanazok a házak következnének egymás után a gát tövében, és megint ugyanazok, egyforma kutyákkal, összefolyó csaholással.

– Szerintem ez azért kerülő. – szólal meg Ádám.

– Nem mondod? Most jöttél rá? Jóhogy kerülő, nem véletlenül nincs forgalom. – válaszolja nevetve Esernyő.

– Milyen forgalom? Ez Szeghalom, gyerekek, itt pár kóbor tacskón kívül hétköznap este senki sem flangál az utcákon. Döglött város ez. Bezzeg Szarvas. Akkora éjszakai élet van hétköznap is a két fősuli miatt, hogy beszarás. Na, hoppá! Ott van a végállomás, az már a benzinkút fénye lesz! – Shado a közeli lámpák felé mutat.

Mindhárman nekiiramodnak, már csak pár lépés a cél. A gátnak lassan vége, ott a ködbe burkolt vasútállomás a bágyadtan villogó sorompóval, és ott a benzinkút büféje, fényárban úszik az egész, NYITVA – villog a felirat. A fiúk átfagyva, dermedt végtagokkal érkeznek a nonstop kocsmához. Közel a bejárathoz megtorpannak, leverik a cipőjükről a havat, majd belesnek az ablakon, ki van bent. Odabent nincs túl nagy pörgés. Egyetlen melós fazon támasztja a pultot. Az eladó csajszi a bárszéken ülve cigarettázik, a tévében valamelyik zeneadó megy.

– Jó estét, sziasztok! – nyit be Esernyő, mögötte Ádámék tétováznak.

– Jó éjszakát, mit adhatok? –kérdi egykedvűen a pultos lány.

– Három sör, két kisunicim, meg fél vodka. – Shadóék letelepednek a pultnál.

Berántják a töményeket, rágyújtanak, majd nagyokat kortyolgatnak a sörükből. A melós faszi bambán bámul rájuk, jó félig lehet, talán már kora délután óta szittyózik. Ádám a fazon felé fordul, majd a sörét felemelve annyit mond neki mosolyogva, hogy egészségedre!

– Mi van, kisfiam? Mi van? Engem te ne tegezz! Engem te ne! Keményen mondom! – hördül fel a pecsétes festőoverallt viselő alak.

Ádám feláll, elnyomja a cigijét, odalépked hozzá, majd átkarolja a nyakát.

– Jól van, na, ne legyél már ilyen kis morcos, bulizzunk egyet, ma este buli van.

– Engem te ne ölelgess, engem te ne tegezz, keményen mondom, keményen! Olyan idős gyerekem van, mint te, he, engem te ne! Keményen mondom! – ismételgeti a bepöccent festő.

Esernyőék újabb söröket kérve a háttérben vihorásznak. Ádám még próbál „hízelegni” az újdonsült csapattársnak, de pár perc múlva feladja, a festő csak ismételgeti a „keményen mondom” szlogent.

– Ez egy fasz, kár vele vesződni. – súgja mosolyogva Ádám a többieknek.

– Mi a picsának mentél oda hozzá? Egy öreg alkesz, még az kell, hogy beverjen egyet nekünk a nagy magányában. Ne keressük a bajt, igyuk meg nyugodtan a piáinkat, aztán húzás vissza. – darálja Shado.

– Hova húzzunk vissza? Akar a fasz visszamenni, ha már ennyit gyalogoltunk! Addig nyomatjuk, amíg van pénzünk, itt nincs záróra. – hurrogják le Ádámék Shadót.

A pultos csajszi jókat szórakozik az előadáson, nem is gondolta, hogy ezen az éjjelen még történik valami a TOTAL kút kocsmájában. A fiúk újabb töménykört rendelnek, a festő fel-felkiált, hogy „keményen mondom”, Shadóék alig tudják visszatartani a röhögést.

– Te, te gyerek, gyere csak, veled akarok beszélni!

– Esernyőék egymásra néznek Shadóval, nem tudják kinézni, a faszi kire mutogat kettejük közül.

– Ez engem hív, basszátok meg. – Shado rágyújt, majd odaballag a részeg festőhöz.

– Tudod, ki vagyok én? Tudod? – kérdi tőle a festékes úr.

– Nem, de megmondod.

– Na, jó, te tegezhetsz, de a haverjaid nem. Keményen mondom! – kiált oda Ádáméknak a faszi. Esernyőék a pultos csajszival együtt röhögnek a jeleneten.

– Én, fiam, én, tudod ki vagyok? Na, akkor elmondom. Én vagyok a környéken a festő. Keményen mondom! És te, fiam, te ki vagy?

– Salamon Attilának hívnak, diák vagyok. – válaszolja halkan Shado.

– Nem hallom, mi vagy te?

– Költő, költő leszek. – vágja rá hangosabban Shado.

– Ez az, fiam, te költő leszel, keményen mondom! Lehet, hogy a gyerekek egyszer e te versedet fogják tanulni az iskolában. Nekem elhiheted. Mert én keményen mondom! – viszi fel a hangerőt a környék festője a mondandója végén, Esernyőék dőlnek a röhögéstől. Ekkor a TOTAL kút büféjébe benyit két rendőr.{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top