Archív

Misszionárius kutyapózban

Kp1456

„Celsus mesélt egy papról, aki lelke elragadtatott állapotával hosszú időre merevvé bírta tenni a testét. (…) Azóta is szájról szájra jár a környék lányai között.” Michel de Montaigne. Podmaniczky Szilárd blogja.

A múlt hétvégén volt a magyar nyelv napja. Az efféle ünnepi emelkedettség arra épp jó, hogy elfelejtsem. A fönti sorokat jó huszonöt évvel ezelőtt faragtam össze Montaigne-től. Volt még több is, de azokat szintén elfelejtettem. A felejtés a semmi hallgatólagos tanulása.

Ülök a szobámban, és mindentől egyenlő távolságra vagyok. Mit szólsz ehhez, Pascal?

A pisai ferde torony mellett anya és lánya sétált kézen fogva. Mindketten görgős bőröndöt húztak maguk után. Egy egyházi személy jött velük szemben. Amikor elhaladt mellettük, megfeszült az állkapcsa.

Csinálj bármit, azt vidd el a képességeid határain túlra.

Egy törpe asszony ült mellettem a vonaton, a lába nem ért le a padlóig. A bokáit beakasztotta az ülésbe és előrehajolt. Megsimogatta az unokája arcát. A fiú mosolygott, aztán elgondolkodott, mély ráncokat vágott a homlokába, és kétségbeesetten felsóhajtott. Soha nem fogunk odaérni!

„Utálok tegeződni, mert akkor mocsok trágár leszek.” H. H.

Nincsenek álmaim. Félni nappal kell.

A plebános felrántotta reverendáját, elnézett tizenegy óra irányába, és őrjítő vad hastánccal kísérte a gyászmise dallamait.

Egy kisgyereket láttam a kereszten, műanyag gatyájából szaros pelenka lógott a föld felé. Párnás talpait egymáshoz tapasztotta, pedig már nem élt.

Marosvásárhelyen feküdtem a szállodai szobámban, az égbolt pirkadattal hajnalodott. Fölkeltem, félrehúztam a függönyt és kinéztem az ablakon. Meglepődve tapasztaltam, hogy odalent nem a Nílus folyik.

Egy éjszakai bárban ültem, elmúlt egy óra. A falon homályos fények, lassú, édes füst és kerengő mondatok. A zsebemben kitapogattam a bankkártyát. A szívem néhány másodpercig háromszázzal vert. Gondoltam, fizetek, mielőtt meghalok.

Bekapcsoltam a kamerát és leültem vele szemben. Bemutatkoztam. Az első kérdés, amire válaszolni akartam, hogy boldog volt-e a gyerekkorom.

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top