Archív

Semmilyen Szempontból

halastuti3Szimbolikus jelentőségű tett, hogy elbocsátották M. Kiss Csabát a közszolgálati tévétől. A műsorvezető 2007 februárjában indította el a Szempont című, oknyomozással is foglalkozó műsort az M1-en. Egy évvel később 150 riporton volt túl a stáb, 7 följelentés érkezett ellene az ORTT-hez, egy államtitkáré is, de mindegyik esetben a magazinnak adtak igazat.

2009 decemberében a csatorna egyik legnézettebb saját műsora volt, amikor – hivatalosan költségtakarékossági okokból – kihirdették, hogy „szüneteltetik”.
Komoly érték tűnt el akkor a közszolgálati tévéből, mert M. Kiss csapata készített először olyan magazint, amelyben a riporterek szubjektivitásának mértéke, határa világosan látszott. A bemutatás módja, a valóság értelmezése mégis ettől lett őszinte, személyes és objektív. Jellemző, hogy nem csak kísérlet, de izgalmasan működő modell volt, ahogyan egy kiemelt témát két riporter dolgozott föl kétféle szempontból. Rászánták a munkát, figyelmet minden történetre, szenvedélyesek voltak, és sohasem veszítették el a józan eszüket. Megestek igazán nagy – az akkori kormány érdekeltségeit is érintő – leleplezések, készült egy sor szép film a magyar életről. Semmi nagy mutatvány, csak nézhető műsor, modern közszolgálat, nem túl nagy, de annál hűségesebb közönségnek. A műsort később újraindították, a régi szerkesztő nélkül, de mára ez a Szempont is eltűnt. M. Kissel együtt most 404 embert bocsátottak el a köztévétől. Az ő pályája mégis azért érdemel külön figyelmet, mert járt a közszolgálati tévénél és a kereskedelmi televízióknál is. Szerkesztette a Jó estét, Magyarország!-ot, riportozott a Naplóban, majd visszament az MTV-hez, hogy közérthető és igényes műsorokat készítsen. „…A kertévék kiürültek, viszont a semmit jól tudják csomagolni. Az MTV-ben van tartalom, de képtelen fogyasztható formában előállítani” – magyarázta programját a Magyar Narancsnak 2008-ban. Nem rajta és csapatán múlott, hogy amit elkezdett, nem folytathatta zavartalanul. A csatorna jó ideig Pont címmel egy bulvármagazin vezetésével akarta megbízni M. Kisst, aztán letettek erről. Valószínű, abból is ki tudott volna hozni valami izgalmasat, mint korábban a Kékfényből. Kár, hogy a tévévezetést nem érdekli, mit tartanak erről a történetről a nézők – így aztán teljes joggal gondolhatják, hogy az előző kormányzó erő és a mostani sem vágyakozik egy közéleti témákra érzékeny tényföltáró műsor után. Létezik ugyan ilyen a kereskedelmi tévékben, de késő este, éjjel adják, amikor csak az tud ébren maradni, akinek másnap nem kell korán kelnie.
Most lenne itt az ideje a Szempont történetéről forgatni egy jó riportot. Lehetne szó benne az oknyomozó újságírás magyar hagyományairól, arról, hogy a tévéből talán kikophat egy időre, de az írott sajtóból nem; hogy léteznek internetes oldalak, amelyek egyre több videós anyagot is közölnek – és persze nem csak M. Kiss és kollégái művelik ezt a műfajt. Sokan vannak, akik vagy megvalósítják elképzeléseiket a szűkös keretek között, vagy takarékon működnek. Lehetne vizsgálni, mi kell ahhoz, hogy ez a tehetség és energia fölszabaduljon, és keresni a választ a kérdésre: tényleg igaz, hogy a médiapiacon a siker titka az, hogy hónapról hónapra egy picit lejjebb kell vinni a színvonalat? Valóban nem érnek meg komolyabb befektetést azok, akik a szórakozás helyett, mellett tanulni és informálódni szeretnének?
A néző tényleg csak hal a szatyorban?

A fotó innen: quilterinstcroix.blogspot.com

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top