Az olasz költő, aki magyar

„Világirodalmi ritkaság, hogy egy költő nem az anyanyelvén lesz irodalmának egyik vezető alakja.” Tomaso Kemeny A vízözön mondja című verseskötetének bemutatója november 8-án, kedden du. 4-kor lesz az Írók Boltjában.

„A magyar születésű olasz költőt, Tomaso Kemenyt egy minden kétséget kizáróan rendhagyó kulturális és nyelvi fejlődés vezette el kötetek sorában formált, sajátos költői világához. Világirodalmi ritkaság, hogy egy költő nem az anyanyelvén lesz irodalmának egyik vezető alakja – márpedig Kemeny a kortárs olasz költészet legismertebb és legelismertebb képviselői közé tartozik. (…) A mítosz, a nyelv és a szó koncepcionálisfontosságán túl a költői eszközrendszer az, amely ezt a kettős (többes) kulturális és nyelvi kötésben fogant és kicsiszolt költészetet utánozhatatlanná teszi.”

(Részlet a fordító utószavából. Fordította és gondozta: Szkárosi Endre, Magyar Műhely Könyvkiadó, 2011)

Két vers a könyvből:

(cím nélkül)

… Zord a keselyű kőrözése

az éjszaka térképe fölött;

a káprázatok közötti csatangolásban

az éltető erő megízesül;

borzongás nélkül

a szemet nem járják át a fekélyek

és harapások kocsonyás

határai;

ismered a meghalás

Végtelentől ittasan

Finom révületbe estem:

az ajtók bezárultak, mint teljesen

begyógyult sebek,

az ablakok nem emlékeztek arra,

hogy csupán agyam

tárta ki őket

hogy a természetet imádják

és vad síksággá vált az ágy

s a bárszék trónként szolgált

a végtelentől ittasult

bújdosó fenekének

én pedig Titániát, a Tündérek

Királynőjét szolgálom,

magányomat pedig

lelki orgiára cserélem

hevesebben mint Avilai Szent Teréz napjaiban.

(Paesaggi immaginari, Sorvoli, quaderni d’arte e poesia (in occasione della mostra di Roberto Floreani), Milano, 2010)

{jcomments on}