Archív

Az unatkozó háziasszony kiskönyvtára

Maki

Odáig vagyok Andrei Makine könyveiért, hőseiért. Az első számú kedvencem jelent meg most új köntösben. Aregény 1995-ben íródott. Általa lett, ahogy magáról írja: „közepesen elismert író”, és a választott haza egyik legsikeresebb, illetve külföldön az egyik legtöbbet fordított szerzője. Az 1995-ös magyar kiadás az első idegen nyelvre fordított regénye.

A ma Franciaországban élő, szibériai születésű Makine, a „nagyanyja” nyelvén lett több irodalmi díjjal elismert író. Innen a regény címe. Nem akármilyen regény! Alig, hogy megjelent, két rangos irodalmi díjat kapott.

Nem mindennapi emberek életét ismerhetjük meg a regényből. Többek között a francia asszonyt, aki Szibériában marad orosz katonaférje iránti szerelme miatt. Évek telnek el úgy, hogy a fronton szolgáló férfire vár. A múltat, a szülőföldet egy koffer rejti magában. Időnként előhúzza a koffert, felkeltve vele egy kisfiú érdeklődését. A koffer nemcsak fotókat és tárgyakat rejt, hanem történeteket is.

Ezeket a történeteket hallgatja a fiú hosszú éveken át, például mikor hónapokon át a házat a kéményig lepi a hó. A falu népe csodabogárként tekint a nem odavaló asszonyra és a különös fiúra, aki maga az író. Nemcsak a „nagymama” életét és hazáját ismerhetjük meg a történetekből, hanem a kommunista Szibériát és a munkatáborok lakóit. Nem meglepő az sem, hogy ott nemcsak az időjárás a kegyetlen. A tábor néhány lakója meg különös titkot rejteget…

Közben megismerjük a félszeg fiú életét, a barátait, a lányokhoz fűződő érzéseit. Aztán eljön a pillanat, amikor a félszeg fiú felnő, és már nincs is miért maradni, indulnia kell a kofferben őrzött mesés országba. Lehetséges, hogy a gondoskodó francia asszony évtizedeken át tudatosan menekíti történeteivel a fiút egy másik országba, kiutat keresve a reménytelenségből. Vagy ez a fiú döntése volna? Aztán jön az újabb kérdés. Mennyi az életrajz, mennyi a fikció? Ha elolvassuk A francia hagyatékot, megértjük a később íródott Az ismeretlent. Paradoxon ez, mert a választott haza lesz az otthon, míg a szülőhely lesz az ismeretlen. Megértjük azt is, miért néz vissza a felnőtt fiú fotójáról egy rejtélyes, titokzatos író.

Andrei Makine: A francia hagyaték

ford.: Szoboszlai Margit

Bp. AB OVO, 2011.

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top