Úgy fest, hogy a pornóipar jövőre akarva vagy nem akarva, ismét jó ügy szolgálatába áll. Fotó: Révai Sára
Az országgyűlés tárgyal a 2009-ben megszüntetett kulturális járulékról, amelyet a pornográf tartalmú termékek – dvd-k, könyvek, újságok, televízióműsorok, internetes tartalmak – előállítói fognak fizetni. Ez a pénz a Nemzeti Kulturális Alapnál gyűlik. Egyetért az ötlettel az LMP-s Karácsony Gergely, mert így „automatizmusok mentén érkeznek források a magyar kultúrába”. Maga az NKA elnöke, L.
Itt mi, többé-kevésbé érintettnek, avagy érdekeltnek érezve magunkat, megállunk az olvasással. Igen, bennünk a hiba. Mert akik közelről ismerik, tudják, hogy az állam tényleg gépezet: lehet irányítani, sőt, vezérelni, de alapvető működési elve változatlan, és magától csak annyira igazságos és erkölcsös, mint egy transzformátor-állomás. Amit büntetésként elvesz, azt rögtön továbbadja jutalomként, és kár fintorogni, mert logikája ilyenkor szerethető leginkább. Ahonnan elvesz, ott általában tiltakozni szoktak, kibírhatatlan terhekre hivatkoznak. A most újból fölfedezett pénzforrás azonban nem apad el, és garantáltan hallgat, akár a mély.
Ezennel mintha tényleg valami ősállapot állna helyre. Egyáltalán nem mondható, hogy a pornónak sok köze lenne a természethez; össze lehet gyűjteni, milyen manírokat, kliséket használ, hogy megteremtse az emberi természetesség látszatát – mostantól mégis lehet úgy nézni, mint valami termékenység-varázslatot.
