Archív

Akarják-e az olvasók a Jelenkort?

goston

A magyar folyóiratkultúra olyan hagyományokkal rendelkezik, mint talán más ország egyik sem. Úgy tartják, nálunk a legnagyobb az egy főre eső költők száma, csak az a kérdés, lesz-e hol publikálni a kéziratokat. A Jelenkor helyzetjelentése – interjú Ágoston zoltán főszerkesztővel. (Fotó: www.kikotoonline.hu)

– A városi (megyei?) önkormányzattól kapott a Jelenkor másfél millió forintot a vészhelyzetre való tekintettel. Mire elég ez az összeg?

– A másfél millió forintot a városi önkormányzattól kapta a Jelenkor, a megyei önkormányzat végleg felhagyott a lap támogatásával. A városi támogatás egyébként kiegészül a polgármesteri keret 500.000 forintjával, így tehát kétmillió forint érkezik Pécstől. Sajnos, ez az összeg nagyjából az eddig felhalmozott adósságainkra elegendő.

– Az NKA kiírta a jövő évi folyóirat-pályázatot, ahol a Jelenkor nem pályázhat, mivel szerepel azok között a folyóiratok között, amelyek hároméves ciklusban, most utoljára kapnak már előre megítélt támogatást. Akkoriban úgy tűnt, hogy a ciklusozás segíti a működést. Mégsem?

– A hároméves ciklus segíti a megjelenést, nem az NKA-támogatással van problémája a Jelenkornak, hanem a helyi támogatásokkal. Egyszerűen azt nem tudtuk kigazdálkodni, hogy a tavalyi évhez képest 5,5 millió forinttal kevesebb a pénzünk, ugyanis ennyi volt együttesen a két helyi önkormányzat támogatása az elmúlt esztendőben. A most megítélt városi kétmillió után még mindig 3,5 milliós mínuszban áll a kasszánk.

– A Nyitott Műhelyben tartottatok egy minikonferenciát a kortárs irodalmi folyóiratok helyzetéről. Milyen helyzetkép, illetve ami fontosabb, milyen perspektívák nyíltak a további működésre?

– A Nyitott Műhelyben lezajlott esten különböző vélemények hangzottak el a témáról. A leginkább György Péter sürgette az újfajta, a mai magyar kapitalizmus sajátosságaihoz alkalmazkodó kultúramenedzselési gondolkodásmód kialakítását. Ha nem az állami, illetve önkormányzati támogatásokban gondolkodunk, akkor határozott lépéseket kell tennünk a civil, illetve üzleti szféra felé. A magam részéről osztom ezeket a nézeteket, de sajnos az ez irányú próbálkozásaimat igen csekély siker kísérte az elmúlt tíz évben. Egyetértés látszott körvonalazódni az irodalmi folyóiratok anyagi perspektívátlanságáról, ugyanakkor arról is, hogy e lapoknak az internetes jelenlétét erősíteni kell, figyelembe véve az online olvasóközönség sajátos szempontjait. Egészében azonban bátran kijelenthető, amit szintén György Péter fogalmazott meg: ha nem lesz olyan olvasóközönség, amely kulturális identitásának fenntartása érdekében hajlandó megvenni, előfizetni ezeket a kortárs irodalmi lapokat, akkor nem lesznek efféle lapok a jövőben.

– Az előbbi kérdéshez kapcsolódik: Elég sokára, a rendszerváltás után húsz évvel kezdi átrendezni a piac a könyvkiadást. Ez a folyóiratokra is hatással van. Ezt a helyzetet hogyan tudod értelmezni a folyóiratokra nézve?

– Az előző ponthoz adott válasz, különösen az utolsó mondat, ide is illik. Természetesen elvileg több kimenetele is van a mostani helyzetnek, a megszűnés helyett lehetséges a tisztán internetes megjelenéstől a kéthavi lappá váláson át a népszerűbb irodalom közléséig néhány út. A Jelenkor vonatkozásában azonban mindezek nehezen elképzelhetőek számomra. Az tehát a lényegi kérdés véleményem szerint, akarja-e elég magyar olvasó azt, hogy a Jelenkor nagyjából hasonló formában (nem a designra gondolok, azt modernizálni kell) fennmaradjon.

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top