Az EX Symposion Kém számának bemutatója Budapesten a Nyitott Műhelyben (Ráth György u.4) szeptember 26-án, hétfőn, 19 órakor lesz. Föllépnek: Balázs Attila, Györe Balázs, Józsa Márta, Kukorelly Endre, Marno János, Mesés Péter, Radics Viktória, Szegő János, Szerbhorváth György. Kiállítás is lesz. Dr. Máriás Szörnyű kedvenceim c. képsorozata, amely alapszámot illusztrálja. Két szöveg a Kém-ből:
Mesés Péter
Kémséges történetek
Ezt a szöveget most pizsamában írom.
(Szegő János)
Mit tagadjam, meglehetősen irigyen olvastam Szegő kolléga szövegének első mondatát az Ex előző számában. Irigyen, mert valószínűleg teljesen lefedi azt az igazságot, amit egy efféle mondat tartalmazhat. Szöveg, pizsama. Irigyen, mert valaha alighanem titkos vágyam lehetett, hogy ha egyszer a távoli jövőben Kém-számot szándékozik kiadni az Ex, az első mondatom ehhez nagyon hasonló lehessen. Ezt a szöveget most kémként írom. Vagy valami hasonló. És
lenne igaz. Szöveg, kém. Egyszer már azt hittem, rám ragyog végre a fényteli Nap. Úgy esett, éppen készültem a közeles jövőben magyar ekével szántani fel a kultúrára igen fogékony német talajt, hogy a mi pusztán termett magvaink szökkenjenek szárba benne. Elég izgalmas feladatnak tűnt, ráadásul az állambiztonsági szempontok miatt itt most közelebbről meg nem nevezhető B. Intézetben azt találták mondani nekem, mielőtt kimegyek szolgálatomat (szolgálatomat!) teljesíteni a közelebbről szintén meg nem nevezhető, ezért most meg sem nevezem, számomra mindenek fölött való az állam biztonsága, tehát mielőtt kimegyek ebbe a bizonyos dél-német tartományi fővárosba, el köll majd menjek egy rendkívül titkos képzésre egy rendkívül titkos minisztériumba, amelyikről most csak annyit árulhatok el, hogy hazánk külügyeinek intézése a fő feladata. Mit ne mondjak, a hír hallatára, némiképp izgalomba jött em. Én, sokunkhoz hasonlóan, Stirlitz en nevelkedtem. És most, akinek e név hallatán mosolyra húzódik a szája szeglete, annak ajánlom, sürgősen szálljon magába, de nem folytatom, mert mellékszál lenne. Szóval izgalomba jött em. Hát nem kurva jó, hogy majd elmondják, miként kell kémnek lennem? Na jó, nyilván nem kémnek, de legalább kémelhárítónak. Izé, hogyan hárítsam el a kémeket. Ez sem rossz. Na jó, vagy ha nem is az összes kémeket, de legalább azt megtudom majd a szakemberektől, mit kell tegyek, amikor a magyar kultúra veteményesítésébe belefáradva egy kocsmapultnak dőlök majd e titkos dél-német tartományi fővárosban, amelyről most csak annyit árulhatok el, hogy a Bundesligában játszik ugyan a csapata, de az mégsem a Bayern München, szóval mit kell majd tennem, ha a kocsmapultnál odajön hozzám mondjuk egy vörös démon, aki fondorlatos módon mindenféle koktélokkal traktál engem, félreérthetetlen ajánlatokat tesz, de nem jár sikerrel, mert én akkor már tudni fogom, hogy az efféle kémnőket hogyan háríthatom el. Persze tudtam, már itt, Budapesten tudtam, hogy e vörös démon csakis valami harmadik ország képviselője lehet, baráti országok egymás között, ugye nem. Naná, hogy nem. Vártam tehát, hogy hívjanak már ebbe a minisztériumba, de csak nem hívott a kutya sem. Lehet, hogy most szándékaim ellenére államtitkot árulok el, de végül úgy mentem el abba a bizonyos városba, hogy élő kémelhárító-oktató nem látott engem. Vagyis ki tudja, az ő esetükben semmiben sem lehetünk biztosak, lehet, hogy csak én nem vett em őt észre. A Kedves Olvasó most bizonyára izgatott, hogy akkor miként bántam el a vörös démonnal. Nos, bevallom, kerestem a lehetőséget a találkozásra, kötelességtudatból, de merő kíváncsiságból is támasztott am nem egyszer a különféle kocsmapultokat, de soha egyetlen vörös démon nem környékezett meg. Mitagadás, kellőképpen bosszús is voltam emiatt. Ha nem gyün, hát hogy a francba hárítsam én el? Lehet persze, hogy megkörnyékezett, de akkor őt sem vettem észre. Ezeknél soha nem lehetünk biztosak a dolgunkban. Szóval így van ez valahogy. Amikor Kém-szám készítésére szántuk el magunkat Szerbhorváth Gyurival, talán azt hitt ük, majd mi jól belelátunk a dolgokba. Talán az is lehet, hogy nem is hitt ük azt. Nem vártuk el senkitől, és ez most műhelytitok, de elárulom, nem vártuk el senkitől a Nagy Kémes Történeteket, a nagy leleplezéseket. Csupán a magánkém történeteket. Ezekben viszont, érzésem szerint, nem is lettünk rosszak.
MESÉS Péter
Balog József
KRÉMEIM JELENTIK
naiva
mostanában sokat töltök valós időben ő már
levett e pólóját és a nadrágját és én sem húzom
inkább a nyelvemre veszem és veszetten
élvezem a hamis húst amit nem takar semmi
csak a bőr és belül a csontok sötétje de
csonthoz én nem érek mert nem viszem
magammal ott honról a fűrészemet inkább
lemegyek a műhelybe és megfogom a
festett cigánylány jobb mellét belenyúlok
a nadrágomba a seggemet szorítom hogy
ne kelljen elöl kotorásznom és számolnom
a márkival hogy a börtönben töltött éveim
során hányszor miféle képzelgések nyomán
vertem ki aztán az enyvbe mártom az
ujjamat és a szám elé emelem biztosítanom
kell a saját némaságomat hiszen ellenségeim
csak arra várnak hogy énekelni kezdjek
azt a nőt akihez járok már megszoktam
semmi pénzért nem árulna el régi szín
darabokat nyom a kezembe csupa halott
színész példányával járom a várost a
szövegkönyvekbe maguk a halott szín
észek jegyezték be a javításokat nekem
pedig mindig eszembe jut az a színház
ahol claudius voltam de nem az isten
hanem a trónbitorló akit megölnek és
beesik a színfalak mögé konkrétan egy
két méteres dobogóról zuhan a hátára
nem kap levegőt nem tátog meg akarja
tartani a halott ak titkát a színpadi ha
lott akét is nem tartja nemesebbnek a
valódi halált a játék során elszenvedett
halálnál ezért nem kiabál persze nem
is tud a levegő akár ha szopnák éppen
se be se ki kegyelmi pillanat gondolja
hamarosan belépnek az idegen katonák
és leleplezik még holtában is lebuktatják
mert sem az idő sem a kéj sem a halál
nem képes végérvényesen lezárni a
dossziét amit nyitott ak neki várják a
jelentést odafönn amihez jó volna még
fűzni néhány megjegyzést kivel bírta
majdnem a végtelenségig és kivel
élvezett el korán kinek fejezte ki háláját
hogy férfi ként tekintett rá és kire büszke
nem utolsó a sorban hogy kit szeretett
vagyis kiket
ez a többes szám már magyarázkodásnak hat
na neki viszont minden körülmények között
pontosan kell kifejeznie magát lehet érzékletes
is de soha kétértelmű vagy bizonytalan
ennyivel tartozik tehát egyetlen valakit jelöl
meg mint szíve választott ját igaz így a
valós időben igenis hintaplolitikáz rejteget
titkol elhallgat és félrebeszél mégis tisztább
ha akkor sem kiabál amikor erre felszólítják
pedig jogosnak tarja a felszólítást végül
mégis elélvezett de inkább hallgat nem
makacsul igaz valójában egykedvűen
hallgat magáról ahogy arról a kecsegtető
ajánlatról is hogy a kiáltás majd föl
szabadítja hiszen annál jobban ismeri
magát ez szinte munkaköri kötelessége
tudja nem a szabadság az amit a hús
közelsége enged nem is feltétlenül az
öröm vagy a másik öröme noha az azért
mégsem mindegy hanem a bizonyosság
hogy nem nincs abban a lélegzet nélküli
sötét takarásban sem volt nincs ami akár
a kiáltást akár a csöndet akár a rángásokat
válaszra méltónak tartaná.
{jcomments on}
