Archív

Az Ex Symposion Kém számának bemutatója – részletekkel

EX 1002-1 Kem borito1

Az EX Symposion Kém számának bemutatója Budapesten a Nyitott Műhelyben (Ráth György u.4) szeptember 26-án, hétfőn, 19 órakor lesz. Föllépnek: Balázs Attila, Györe Balázs, Józsa Márta, Kukorelly Endre, Marno János, Mesés Péter, Radics Viktória, Szegő János, Szerbhorváth György. Kiállítás is lesz. Dr. Máriás Szörnyű kedvenceim c. képsorozata, amely alapszámot illusztrálja. Két szöveg a Kém-ből:

Mesés Péter

Kémséges történetek

Ezt a szöveget most pizsamában írom.

(Szegő János)

Mit tagadjam, meglehetősen irigyen olvastam Szegő kolléga szövegének első mondatát az Ex előző számában. Irigyen, mert valószínűleg teljesen lefedi azt az igazságot, amit egy efféle mondat tartalmazhat. Szöveg, pizsama. Irigyen, mert valaha alighanem titkos vágyam lehetett, hogy ha egyszer a távoli jövőben Kém-számot szándékozik kiadni az Ex, az első mondatom ehhez nagyon hasonló lehessen. Ezt a szöveget most kémként írom. Vagy valami hasonló. És

lenne igaz. Szöveg, kém. Egyszer már azt hittem, rám ragyog végre a fényteli Nap. Úgy esett, éppen készültem a közeles jövőben magyar ekével szántani fel a kultúrára igen fogékony német talajt, hogy a mi pusztán termett magvaink szökkenjenek szárba benne. Elég izgalmas feladatnak tűnt, ráadásul az állambiztonsági szempontok miatt itt most közelebbről meg nem nevezhető B. Intézetben azt találták mondani nekem, mielőtt kimegyek szolgálatomat (szolgálatomat!) teljesíteni a közelebbről szintén meg nem nevezhető, ezért most meg sem nevezem, számomra mindenek fölött való az állam biztonsága, tehát mielőtt kimegyek ebbe a bizonyos dél-német tartományi fővárosba, el köll majd menjek egy rendkívül titkos képzésre egy rendkívül titkos minisztériumba, amelyikről most csak annyit árulhatok el, hogy hazánk külügyeinek intézése a fő feladata. Mit ne mondjak, a hír hallatára, némiképp izgalomba jött em. Én, sokunkhoz hasonlóan, Stirlitz en nevelkedtem. És most, akinek e név hallatán mosolyra húzódik a szája szeglete, annak ajánlom, sürgősen szálljon magába, de nem folytatom, mert mellékszál lenne. Szóval izgalomba jött em. Hát nem kurva jó, hogy majd elmondják, miként kell kémnek lennem? Na jó, nyilván nem kémnek, de legalább kémelhárítónak. Izé, hogyan hárítsam el a kémeket. Ez sem rossz. Na jó, vagy ha nem is az összes kémeket, de legalább azt megtudom majd a szakemberektől, mit kell tegyek, amikor a magyar kultúra veteményesítésébe belefáradva egy kocsmapultnak dőlök majd e titkos dél-német tartományi fővárosban, amelyről most csak annyit árulhatok el, hogy a Bundesligában játszik ugyan a csapata, de az mégsem a Bayern München, szóval mit kell majd tennem, ha a kocsmapultnál odajön hozzám mondjuk egy vörös démon, aki fondorlatos módon mindenféle koktélokkal traktál engem, félreérthetetlen ajánlatokat tesz, de nem jár sikerrel, mert én akkor már tudni fogom, hogy az efféle kémnőket hogyan háríthatom el. Persze tudtam, már itt, Budapesten tudtam, hogy e vörös démon csakis valami harmadik ország képviselője lehet, baráti országok egymás között, ugye nem. Naná, hogy nem. Vártam tehát, hogy hívjanak már ebbe a minisztériumba, de csak nem hívott a kutya sem. Lehet, hogy most szándékaim ellenére államtitkot árulok el, de végül úgy mentem el abba a bizonyos városba, hogy élő kémelhárító-oktató nem látott engem. Vagyis ki tudja, az ő esetükben semmiben sem lehetünk biztosak, lehet, hogy csak én nem vett em őt észre. A Kedves Olvasó most bizonyára izgatott, hogy akkor miként bántam el a vörös démonnal. Nos, bevallom, kerestem a lehetőséget a találkozásra, kötelességtudatból, de merő kíváncsiságból is támasztott am nem egyszer a különféle kocsmapultokat, de soha egyetlen vörös démon nem környékezett meg. Mitagadás, kellőképpen bosszús is voltam emiatt. Ha nem gyün, hát hogy a francba hárítsam én el? Lehet persze, hogy megkörnyékezett, de akkor őt sem vettem észre. Ezeknél soha nem lehetünk biztosak a dolgunkban. Szóval így van ez valahogy. Amikor Kém-szám készítésére szántuk el magunkat Szerbhorváth Gyurival, talán azt hitt ük, majd mi jól belelátunk a dolgokba. Talán az is lehet, hogy nem is hitt ük azt. Nem vártuk el senkitől, és ez most műhelytitok, de elárulom, nem vártuk el senkitől a Nagy Kémes Történeteket, a nagy leleplezéseket. Csupán a magánkém történeteket. Ezekben viszont, érzésem szerint, nem is lettünk rosszak.

MESÉS Péter

Balog József

KRÉMEIM JELENTIK

naiva

mostanában sokat töltök valós időben ő már

levett e pólóját és a nadrágját és én sem húzom

inkább a nyelvemre veszem és veszetten

élvezem a hamis húst amit nem takar semmi

csak a bőr és belül a csontok sötétje de

csonthoz én nem érek mert nem viszem

magammal ott honról a fűrészemet inkább

lemegyek a műhelybe és megfogom a

festett cigánylány jobb mellét belenyúlok

a nadrágomba a seggemet szorítom hogy

ne kelljen elöl kotorásznom és számolnom

a márkival hogy a börtönben töltött éveim

során hányszor miféle képzelgések nyomán

vertem ki aztán az enyvbe mártom az

ujjamat és a szám elé emelem biztosítanom

kell a saját némaságomat hiszen ellenségeim

csak arra várnak hogy énekelni kezdjek

azt a nőt akihez járok már megszoktam

semmi pénzért nem árulna el régi szín

darabokat nyom a kezembe csupa halott

színész példányával járom a várost a

szövegkönyvekbe maguk a halott szín

észek jegyezték be a javításokat nekem

pedig mindig eszembe jut az a színház

ahol claudius voltam de nem az isten

hanem a trónbitorló akit megölnek és

beesik a színfalak mögé konkrétan egy

két méteres dobogóról zuhan a hátára

nem kap levegőt nem tátog meg akarja

tartani a halott ak titkát a színpadi ha

lott akét is nem tartja nemesebbnek a

valódi halált a játék során elszenvedett

halálnál ezért nem kiabál persze nem

is tud a levegő akár ha szopnák éppen

se be se ki kegyelmi pillanat gondolja

hamarosan belépnek az idegen katonák

és leleplezik még holtában is lebuktatják

mert sem az idő sem a kéj sem a halál

nem képes végérvényesen lezárni a

dossziét amit nyitott ak neki várják a

jelentést odafönn amihez jó volna még

fűzni néhány megjegyzést kivel bírta

majdnem a végtelenségig és kivel

élvezett el korán kinek fejezte ki háláját

hogy férfi ként tekintett rá és kire büszke

nem utolsó a sorban hogy kit szeretett

vagyis kiket

ez a többes szám már magyarázkodásnak hat

na neki viszont minden körülmények között

pontosan kell kifejeznie magát lehet érzékletes

is de soha kétértelmű vagy bizonytalan

ennyivel tartozik tehát egyetlen valakit jelöl

meg mint szíve választott ját igaz így a

valós időben igenis hintaplolitikáz rejteget

titkol elhallgat és félrebeszél mégis tisztább

ha akkor sem kiabál amikor erre felszólítják

pedig jogosnak tarja a felszólítást végül

mégis elélvezett de inkább hallgat nem

makacsul igaz valójában egykedvűen

hallgat magáról ahogy arról a kecsegtető

ajánlatról is hogy a kiáltás majd föl

szabadítja hiszen annál jobban ismeri

magát ez szinte munkaköri kötelessége

tudja nem a szabadság az amit a hús

közelsége enged nem is feltétlenül az

öröm vagy a másik öröme noha az azért

mégsem mindegy hanem a bizonyosság

hogy nem nincs abban a lélegzet nélküli

sötét takarásban sem volt nincs ami akár

a kiáltást akár a csöndet akár a rángásokat

válaszra méltónak tartaná.

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top