Archív

Egy gyilkosság helyszíne

tyuk

Ha tragédia éri, biztos, hogy nem zárkózik be hosszú időre, sőt, szeretné elmondani, ami történt, újból és újból; bárkinek, mert ilyenkor inkább saját magának magyarázza a nehezen fölfoghatót. A legtöbb ember ilyen, és ez nagy segítség a tudósítónak. Aki az iránta megnyilvánuló bizalom miatt úgy érzi, olyan ő, mint a mentőtiszt vagy a tűzoltó, és hogy a lelke edződik. Holott egyre elfogódottabb, legalábbis mindig jobban, mint az, akit ilyenkor kérdezget.

Szép szál

Minek számít a háború, ezt nem tudja;

hogy a gyilkosság olyankor is az-e,

vagy másnak kell mondani, de itt

utoljára akkor öltek embert. És most.

Az óvó nénit mindenki ismerte és

szerette, az igazgató úr harminc éve

volt az élettársa. Nem mondták el,

mi a neve annak a betegségnek, ami

miatt utóbb már hetente be kellett

vonatozni Szegedre. Valami, idegi

alapon. Biztos nem is tiszta pillanatában

csinálta, amit csinált, az a szép szál,

értelmes ember. És amúgy mintaszerű

élet, elég csak megnézni, mi volt itt.

Nézem is. Feketekékkel befestett lábazat,

vasas téglákkal kirakott udvar. Ásó,

lapát, villa külön állványon. A talicska

tengelyén friss olaj, ez még életében

nem nyikorgott. A söprű lehántott kérgű

vesszőkből kötve, mesterien. Nagy,

fehér tyúkok, az akácfa lombjának

árnyéka örvénylik a hátukon, ahogy

fúj a szél. Tényleg, magától is

tovább akar itt szépülni minden.

Fotó: Révai Sára

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top