Archív

Könnyű, nyári zenehallgatás

hipnozisMiinket csak a zene tart össze, a szanaszét hallgatott hangszalagok és az összekarcolódott arcú cd-lemezek. A mi nemzedékünk összetartó ereje a zene. Így találkoznak az emberek, ez a közös téma, az egyetlen program, ami ellen nincs egyikünknek se kifogása, ezzel üzenünk: I love you, baby…

(Szeles Judit fotója)

 

 

… There is something in your eyes… Dance with you tonight… I’ll survive your naked eyes….Hullámverés: Mondd meg nekünk, lányom, hogy mi az az érték, amit az idegenek hoztak ide?….A zenéjük….Most menj ki, Bess Niel, és várakozz!!! És ez az, ami megoszt minket a kezdetektől fogva. Táborokra szakít minket, és a táborok között nincs párbeszéd, de mindenkit ösztönösen irányít a zene összefoglaló néven nevezett ősi valami, a legősibb, a legmélyebb művészet, mint a germán istenek… a világ összes hangnemében és ezer hangon karmol belénk barázdákat, erre osztódunk és szaporodunk, és az utolsó utunkra is ez kísér. Kit milyen. Hát nem morbid? Ha valami állandót kellene az életben keresni, nemigen találnánk már mást: a szellőzőcsatorna fütyülése, a nadrágszár súrlódása, amiért élni érdemes…I never want anyone more than you…Az üvegszálakon végigsuhanó információ folyamatosan csöpög a számítógépbe, számítógépből számítógépbe. Mikor megtelik a kis rekesz, akár a lép kicsiny sejtje mézzel, mielőtt túlcsordulna, meg kell hallgatni. Au Pays De Merveilles. Halkan kezdődik, de a dobok hamar felrázzák az embert, először franciául, aztán arabul. A fájl szétolvad az ember fülében, torkán, szanaszét árad, mint az energia, és a gyomorban furcsa borzongás kezdődik, a hanghullámok rezgésszámával megegyező remegés. A dobok erősebb hullámai azonos időközönként apró robbanásokat idéznek elő, egész teste felmelegszik, és sugározni kezd, akár a nap. A hangja méz, amit napfényből és nyálból köpültek a méhek. Mosolyra fakaszt, boldoggá tesz… au fond egy nagyon kellemes állapot, egy nagyon kellemes állapot, kellemes, kellemes… Egy ágyon fekszem melletted, nagyon közel hozzád… Érzed, hogy milyen közel vagyok? Érzem… Milyen érzés, hogy ilyen közel fekszem hozzád? Nagyon kellemes… Mit érzel? Érzem a lényedet, hallom a lélegzésedet. Be van csukva a szemem… Szemben fekszel velem. Szemben fekszem veled. Nagyon közel… Megölellek. A karomat olyan szorosan rád fonom, ahogy csak lehet… Ölelj meg te is! Ó, én is megölellek, a karjaimban tartalak, szorosan…Nagyon jó érzés, olyan, mintha már ezer év óta így feküdnénk…vagy az idők kezdete óta… Mit érzel? Vízben vagyunk….lebegünk…langyos vízben, és egy kicsit hullámzik is…Ez szerintem az óceán. Összetapadva lebegünk a vízben, és háttal a tengerfenék felé zuhanunk….Angyalnak érzem magam…Fehérnek látlak, tisztának és fényesnek…fölöttem repülsz…Igen, olyan, mintha repülnénk, könnyűnek érzem magam és puhának…minden nagyon fényes, szörnyű fényes…könnyű vagyok…a szárnyaim miatt…teli vagyok levegővel…óóóó…Egyre közelebb vagyok hozzád… Azt érzem, hogy hátrafelé zuhanok… Semmit sem látok. Ha most valaki szólna hozzám, minden bizonnyal szörnyethalnék. Akkor ne mozdulj, csak add át magad ennek a kellemes érzésnek, hogy teljesen átjárjon, és a határról átbillenj az édes álmodásba…én nem búcsúzom el, itt vagyok még veled, szép halkan, itt vagyok, csak a telefont teszem le, és álmunkban folytatjuk tovább…itt vagyok veled…velem Álmodsz… mélyen…


Nyugodt…jó a kedve, jó a kedélye…nagyon örül ennek a kirándulásnak, nagyon jó, vidám társasággal van együtt… kellemes történetet hallgat…valami érdekeset mesélnek magának…szellemeset, humorosat…érdekeset, szellemes, érdekes vicceket…van csattanójuk…kellemes, kedves, ahogy elmondják…szikrázóan humoros…aki ilyen kellemes történeteket tud mondani, arra rá kell mosolyognia…mosolyogjon…mosolyogjon…még jobban, mosolyogjon… nagyon jól érzi magát…ezzel a kedves mosollyal kifejezésre juttatja, hogy milyen jól érzi magát, jó itt lenni, jó ezek között az emberek között lenni…kellemesen érzi magát…mosolyogjon még egyszer rájuk…hadd lássák, hogy vidám, hogy jó a kedve…még jobban mosolyogjon…még jobban mosolyogjon…még jobban mosolyogjon…nagyon kellemesen érzi magát…nagyon jó a közérzete…nagyon kellemes…mondjon valamit suttogva…köszönje meg a történetet…mondja azt, hogy köszönöm…suttogjon…halkan…köszönöm…próbálja utánam mondani? Köszönöööm… még egyszer köszönöööm, nagyon kedveset hallottam… mondja: nagyon kedveset hallottam… még egyszer: köszööönööömm… még egyszer köööszöönööööm…


Enyedi Ildikó még főiskolás korában készítette a FLIRT című rövidfilmjét a hipnózisról. Egyetlen kamerát használtak, jobban mondva, csak elhelyezték a hipnotizőr rendelőjében vagy szobájában egy karosszék elé. A film főszereplője maga Enyedi Ildikó, aki aláveti magát a hipnózisnak. A film a moziról vallott ars poeticája. Amit ki akart fejezni, az többek között az volt, hogy nem igazán az akarat csinálja a filmet. A nézők számára tulajdonképpen a film nézése egyfajta hipnotikus állapotnak való alávetettség, amikor beülök a moziba, a film akaratát fogadom el. Az alkotó, a film és a közönség kapcsolatát a film címével határozta meg Enyedi Ildikó: flört, persze így: FLIRT. Amikor arról nyilatkozott, hogy érezte magát a hipnózis során, azt felelte, úgy gondolta, mindvégig tudatánál van, és tulajdonképpen a hipnózis nem sikerült, de amikor visszanézte a felvételeket, jött rá, volt egy húszpercnyi rész, amire egyáltalán nem emlékezett, egyáltalán nem.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top