Archív

A Gézagyerek a Comédie-Française-ben – interjú Háy Jánossal

JanJúlius elsejénmutatták be Háy János Gézagyerek (Le Veilleur de pierres)című színdarabját a Comédie-Française-ben, felolvasószínházi produkcióban, svéd, olasz és francia kortárs szerzők darabjai mellett. Kortárs magyar színdarab ritkán kerül erre a pódiumra, ezért a bemutató hátteréről is kérdeztük a szerzőt.
– Hogyan került a darab a Comédie-Française-be?
Hogy pontosan miképpen történt, nem tudom, annyi biztos, hogy Francoise Bougeard egyszer sok éve megkeresett, hogy lefordítaná a Gézagyereket. El is kezdte, de nem kapott rá semmiféle támogatást, s egy időre megszakadt a munka. Aztán már annak is vagy öt éve, hogy egy párizsi könyvkiadó (Maison d’Europe et d’Orient) kötött velem egy szerződést a darab megjelentetésére, valamint a színházi jogok francia nyelvterületen való képviseletére. Már az egészet régen el is felejtettem, amikor tavaly hirtelen meglendült a dolog és megjelent a könyv, sőt, volt is belőle egy kis felolvasás a Párizsi Magyar Kulturintézetben. Szóval ez az előzmény, hogy kitől került a Comedie Francaise kortárs drámafesztivál-válogatójához, nem tudom. Mindenesetre nagyon meglepődtem meg örültem a dolognak és dicsekedtem vele a gyerekeimnek.
– Lehet-e valamilyen útja a darabnak a felolvasó színház után?
A felolvasószínház általában egy teszt, hogy működik-e a szöveg. Sajnos ha működik is, ez még akkor sem beugró, számtalan dolog akadályozhatja a bemutatót. Emlékszem a Herner Ferike faterja egy Heidelbergi felolvasó-színházi fesztiválon közönségdíjat kapott, mégsem lett belőle németországi bemutató. A Gézagyerek, többször is sikeresen szerepelt angol nyelvterületen, legutóbb egy New Haveni fesztiválon tűnt úgy, hogy hajszál választja el a bemutatótól, de egy Birminghami főiskolai bemutatónál többre mégsem jutott. A nyugati világban kicsit másképp működik a színház. rettenetesen drágák a színészek, s egy 12 színészt igénylő darabot a stúdió- vagy kamaraelőadások, amire az én szövegeim számíthatnak, nem tudják eltartani.
– Eddig hány országban játszották a darabjaidat, és hogyan értelmezték a külföldi színpadokon, kerültek-e más kontextusba?
A legtöbb tapasztalat felolvasó-színházi. A Gézagyereket rettenetesen sokszor és sokfajta közegben hallottam, azt gondolom, hogy nem térnek el az értelmezések radikálisan egymástól. Bár a lengyelek, ahonnét vannak előadás-tapasztalataim, hisz ott több darabomat is játszották, illetve a Házasságon innen és túlt még most is játsszák, szóval a lengyelek, sok szempontból hozzám közelebb állnak értelmezésben, mint a hazai gyakorlat, ahol minden darabot, ha van könnyen körülirható reáliaszintje, akkor tuti hogy abból a reáliából építik fel, s nagyon sokszor benne is ragadnak a „környezeti ártalmakban”. A lengyeleknél nincs ez a kisrealizmus, ott fontos, ahogyan számomra az írásnál is fontos, hogy rögtön a reália paravánja mögé rántsam az olvasót.
– Számodra miről szól a kortárs dráma, mi az, ami inspirál, mi az, amit szeretnél megmutatni?
Engem a dráma, mint irodalmi mű érdekel. Az izgat, hogy képes vagyok-e a világot dialógusokban megragadni. A színpadi megformáláshoz nincs túl sok közöm, az alkotófolyamatnak azt a részét ugyan nagyon sokra becsülöm, de az más művészek munkája. Az én kompetenciám a szövegig terjed. Amúgy a dráma számomra nem különbözik sokban belső tartalmát, struktúráját tekintve más irodalmi műfajoktól, s valójában számomra arról szól, amiről minden műalkotás: eredendő létélményhez akarja juttatni a nézőt.{jcomments on}
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top