Archív

Csak így lehet csajozni

Efott2000 júliusa. Shadóék Magyarhertelendről átugranak a pécsi EFOTT-ra.

Délután kettő. Szőke, Laca és Shado Magyarhertelend üres, kanyargós utcáin lépkednek a buszmegálló felé. Irány Pécs, az EFOTT. Kezükben dobozos sör, bele-belekortyolnak a nehéz hőségben.

– Én ezt már nem iszom meg, pisi az alja, hol egy kuka? – Laca elbiceg a szemetesig, majd belevágja az összegyűrt dobozt. Adjatok egy hideget, van még, nem? Törött lábbal mennyivel szebb lenne ez a kaland, a kurva életbe. De nem baj, legalább telerajzolhattam a gipszemet. I’m Broken, ahogy Phil Anselmo papa ordítja, ezt is felvázoltam, ha valaki nem látná.

– Itt van a söröd, még aránylag hideg, de igyad rendesen, mert ez is megmelegszik, ha csak belenyalsz. Kellett neked bénázni a telken, széttörtél, mint a kínai váza. Mi történt pontosan? – kérdi tőle Szőke.

– Mondtam már, csak mindig bebaszol, és elfelejted. Fociztunk Zoláékkal, volt ott egy gödör, beleléptem, eldőltem, ennyi. Először csak csúnyán bedagadt, azt hittem elmúlik, de baszott leapadni. Most meg cipelhetem a gipszet.

– Visszük bulizni a gipszedet is. Lehet, hogy könnyebben tudsz majd csajozni. Megsajnál valami széplelkű bombázó, és meggyógyít a sátrában. – mondja lelkesen Shado.

– Remélem, sok ilyen doktor néni lesz a buliban, ránk is fér egy teljes körű gyógyprogram. – teszi hozzá nevetve Szőke.

– Egyébként faszául kipingáltad a gipszedet. Pantera, alap. A pinát miért nem írtad ki? Tudod, Laca, mint a liftben.

– Shado, mondtam már, hogy azt nem én írtam ki, esküszöm, oda volt már karcolva a pina, amikor felköltöztünk, én csak mellé nyomtam a Panterát, tényleg így történt. – bizonygatja Laca.

– Nem túl hihető, Lacikám, de nem baj. Mit mentegetőzöl? Pina, Pantera, pálinka. Jó ez a hármas. – Szőke megkocogtatja az oldalára csatolt tele kulacsot.

– Elmentek a picsába. Gondoljátok, hogy ilyet odakarcolok, amikor anyám, meg naanyám’ is ugyanazzal a lifttel utazik? Egyből levágták volna, hogy én voltam, de nem én voltam, hányszor mondjam?

– Nem is lényeges, de vannak dolgok az életben, amik összetartoznak. – válaszolják nevetve Szőkéék.

Beér a pécsi busz, a fiúk eldobják a csikkeket, kiisszák az utolsó korty sört, majd felszállnak. Alig van hely, csak külön tudnak leülni. Laca egy kiscsaj mellé huppan le, azonnal elkezd neki sztorizgatni, kik vagyunk, honnan-hová tartunk. Egyáltalán nem zavarja őt, hogy a lány talán nem igazán kíváncsi rá. Közel hajol hozzá, mosolyogva darál a megszeppent áldozatnak, aki nem is tudja, hova nézzen. Odakint a Mecsek hűvös fái, árnyas hegyoldalai.Szőke és Shado tikkadtan bámulnak kifelé az ablakon. Jobbra-balra dőlnek a szerpentineken.

– Laca a mi a faszt tud pofázni annak a kiscsajnak? Beszarok. Úgy löki, mintha a kettesért felelne neki év végén. Te mit akarsz ma inni?

– Hoztam a kulacsban pálinkát. Jó meleg, igazi hánytatós. – mondja nevetve Szőke.

– Azt hittem, kifogyott, és csak viccből kocogtatod a kulacsot.

– Kifogyott, de utántöltöttem, ügyelni kell a védőitalra ebben a kánikulában.

– Na, abból én nem kérek. Töményből maximum jéghideg Unicum. Ma bírni kell. Valahogy, muszáj lesz tartalékolni az erőnket reggelig. Ha kidőlsz, nincs szállás, esetleg kiterülhetsz a füvön.

– Hogyne lenne szállás. Az egyedülálló csajok sátrai. Az ilyen hajlékokat direkt nekünk tartják fenn. Nyugi, engem figyelj! A lányok szeretik a katonákat, biztonságban érzik magukat mellettük. És ez a mai bevetés erről szól. Ez a fő csapásirány.

– Én valahogy nem hiszek az ilyen csajozásokban, de legyen igazad.

– Csak az ilyen csajozásokban lehet hinnünk. – veregeti Szőke Shado combját.

– Szerintem csak megmosolyogják majd ezt a kommandós szerkót, ami rajtunk van, de mindegy, leszarom, jó poén, egyébként kösz a terepgatyát, passzos, és teljesen beleolvadok a környezetembe, alig látom magamat. Hoppá, gyertek, ez lesz az a megálló, már ott a tömeg, látom a bejáratot! – Shado felpattan, megnyomja a gombot.

Laca gyorsan elbúcsúzik az útitársnőjétől, aki a végére megbarátkozott a helyzettel, mosolyogva biccent. A fiúk leszállnak, elbaktatnak a fesztivál bejáratáig, ahol már nagy a tömeg, hosszú sor tekereg a jegyért.

– Na, basszátok meg, ez a híres EPOXX, ahogy Joey mondaná – dörzsöli a tenyerét mosolyogva Laca.

– Mit mondtál a kiscsajnak a buszon? – érdeklődik Shado.

– Csak azt, hogyan törtem el a lábamat, meg hogy itt vagyunk, nyaralunk, ilyenek. Hívtam bulizni is, de ő nem olyan, azt mondja.

– Mindegyik olyan, csak még nem tudja magáról. – böki oda Szőke komoly arccal.

– Akkor napijegyek, nem? Reggel visszahúzunk. Tutira mennek Hertelendre buszok, szerintem óránként. Kíváncsi vagyok, Ákosékkal mikor futunk össze, ha minden igaz, akkor itt van a régi Művésztelep is. Pöró, Turbó, Zola, a barátnője, Gabó, meg Norbi. Sátoroznak. Vonattal jöttek, még tegnap. Valami színpad előtt csak összefutunk velük.

– Biztos meglesznek a szarvasiak, de Shado, te ne a reggelre gondolj, hanem oda, befelé tessék nézni. Ott a terepünk. Ott a nyüzsgés. És még csak délután van. Mennyi a napijegy? Ezerkettő? Hagyjad, majd ezt én, bent a söröket meg ti. – Szőke behajol a jegyeladó bódé ablakán, rögtön van pár kedves szava a csajokhoz. – Lányok, a műszak után, ha van kedvetek egy kis kifestőzéshez, mi itt leszünk a környéken. – Szőke előveszi a tubus álcafeséket a zsebéből, a pénztáros lányok csak mosolyognak. – Na, őket például már meg is kereshetjük később. A tételek előkészítve. – súgja Szőke Lacáéknak, amint elhagyják a bejáratot.{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top