Mai interjúalanyunk bevallása szerint egy igen nemes foglalkozást űz: betegtív. Máris felgyúl a villany sötét elménkben, hogy hoppá, mi is lehet ez a különös megjelölés?
De ki is alszik azon nyomban, hiszen fogalmunk sincs. Mi lesz így? Marad a tudatlanság? Meddig? Nem tudni. Várjunk csak! Nincs gond, hiszen itt van velünk a betegtív, elmondja ő maga.
– Mit takar a betegtív fedőnév?
– Nem lesz meglepő, betegek után nyomozok. Sokan a lakosságból eltitkolják, ha van valami gyíkjuk, mit tudom én, fáj a hüvelykujjuk, meg ilyenek. De én kiszúrom ezeket a sunyi alakokat.
– A betegség magánügy, nem?
– Nem, tudni akarom. Már kisgyermekként is érdekelt, ha valakinek fájt a fülcimpája, a nyaka, a lapockája. Igaz, akkor még korlátozva voltak az eszközeim, de mára már mindent beszereztem. Lehallgató készülékeket helyeztem el a legváratlanabb pontokon. Hálószobák, nappalik, gyárépületek. Szeretek osonni a betegek után.
– Ez nem beteges egy kicsit?
– Igen, valóban az, de rablóból lesz a legjobb pandúr – tartja a mondás, azaz valahol én is beteg vagyok, először nem is kürtöltem szét – de már megbűnhődtem miatta, nyilvánosan kúrálom magam.
– Milyen sikereket könyvelhet el eddigi munkája során?
– Sikerült lelepleznem egy nemzetközi beteghálózatot. Egy hat tagból álló galerinek fájt a feje, mindegyiküknek. Úgy tettek, mintha semmi problémájuk nem lenne, utazgattak ide-oda, még a vámosoknak sem tűnt fel semmi, de én közbeléptem. Az hagyján, hogy hamis irataik voltak, de be akarták vinni a fejfájásukat Thaiföldre. Egy életre megbánták, hogy szúrt a halántékuk.
– Ennél azért sokkal komolyabb esetek is vannak, kábítószer-csempészet, szervkereskedelem, szervezett bűnözés, gyilkosságok.
– Már vártam, hogy általános dolgokat felsorolva kérdőre vonjon. Valahol igaza van. De egyik sem jelent akkor veszélyt a társadalomra, mint mondjuk egy bokafájós ámokfutó. Az ilyen gazemberek kiszúrására szakosodtam, és sajnálom, hogy jelenleg egyedül vagyok a szakmában, mert rengeteg akadályba ütközöm.
– Van esetleg valami kudarcélménye is?
– Igen, sajnos napok óta üldözök egy náthás kisfiút. Képtelen vagyok lebuktatni, mivel állandóan a szülei gyűrűjében tartózkodik. Szeretném ráhúzni a vizes lepedőt, mielőtt kigyógyulna a meghűlésből. Látszólag nem jelent veszélyt a célszemély, de mindig az a gyanús, ami ártatlanságot sugall. Ennyi év munkája után tudom, miről beszélek.
– Miért nem ment orvosnak, ha ennyire érdeklik a betegségek?
– Téved, nekimentem nem egy orvosnak, amiért falaznak a betegeknek. De a jelenlegi törvények sajnos nem teszik lehetővé, hogy lerántsam a leplet egy egész kórház dolgozóinak kollaborációjáról. Nemes eszmékért harcolok. Jönnek itt a védőoltásokkal, meg a különböző multivitaminokkal. Ugyan. Az én receptem egyszerűbb: nem szabad engedni a mindenféle vírusok csábításának. Egészségesnek kell maradni, mert ez pusztán csak erkölcs és önfegyelem kérdése.
– Tisztában van vele, mekkora sületlenségeket beszél?
– Néha igen, mivel, mint említettem már, beteg az elmém, papírom is van róla. De én legalább felvállalom, nem bujkálok, nem sunnyogok, nem alakoskodok veszélyeztetve a társadalom egészséges békéjét.{jcomments on}