Archív

Kerthelyiség

Ahogy elsuhan arra,

már negyedszer,kerthelyi

a bordó biciklin, látja: minden arc

elkomolyodik a kerthelyiségben;

mintha egyszerre lenne rossz előérzetük.

A következő körnél meg már egymás

hátát lapogatják. Örülnek, hogy élnek.

 

Egyszer a Szúnyog nevű fölkel,

kiballag a sötét borostyánlevelek

alól őelé, az útra. Mondani akar

valamit, talán a többiek nevében is.

Ő nézi közeledve azt a hosszan kitartott,

gyereknek szánt mosolyt, hátra is fordul

ezért a nyeregben, ahogy távolodik.

Elhatározza, egyszer bizonyisten

megáll mellettük. De most még olyan

friss ez az élmény: a lassú, folyamatos

tekerés fölött érzett öröm, és hogy

szinte fáradhatatlan a lába.

 

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top