Archív

Borozás a kollégiumban

red-wine-postersSzeghalom, 1994 februárja. A téli esténCsillag, Andris és Shado megvárják, amíg a távozó Kondi tanár úr rájuk zárja a kollégium ajtaját, majd az alváshoz készülődő társaik mellől leosonnak a sötét, földszinti folyosóra elszívni néhány esti cigit, s hozzá elkortyolni egy üveg vörösbort.

– Na, most? Halljátok? Mintha nyikorogna. Vagy nem? De, becsapódott az ajtó. Rázárja. Elment. Indulhatunk. – A fiúk pólóban, alsógatyában lecsattognak a lépcsőn. Villanyt nem kapcsolnak, nehogy valaki kintről kiszúrja, hogy takarodó után mozgás van az épületben. Letelepednek a tanári előtti asztalnál. Kívülről beszűrődik annyi fény, hogy inni, rágyújtani még éppen tudnak.

– Hol a bontó? Nincs bontó? – kérdi izgatottan Csillag.

– Itt a bontó, nyugi, egy vastag ceruza. – Shado megkocogtatja vele az üveg nyakát.

– Az meg hogy? – kérdi Andris.

– Milyen piások vagytok ti? Benyomom szépen vele a dugót, és már töltögethetjük is. Így. – Shado combjai közé szorítja az üveget, majd a ceruzával könnyedén beletolja a parafát.

– Sört kell inni, azt bárhol, bármivel ki lehet bontani, nem kell erőlködni. – legyint Andris a műveletre.

– Sört is kell inni, jól mondod. Nem mintha nem élvezném ezt a helyzetet, de milyen kollégium ez, ahová bezárnak minket éjszakára? Itt vagyunk, vagy negyvenen, és nincs éjszakai felügyelet. Tuti, hogy ezért megvágnák az egész intézményt, ha kiderülne. Vagy, hogy van ez, ti belegondoltatok már? – kérdi Shado Csillagékat.

– Nem tudom, nekünk fel sem tűnt eddig. Tavaly is ez ment, de nem érdekelt. Mert, az jobb lenne, ha itt baszognának? Most legalább tudtok nyugodtan cigizni. Andris?

– Nekem nem hiányzik sem Saca, sem Kondi. Jól teszik, hogy hazahúznak a picsába innen esténként. Milyen menő itt bagózni, iszogatni az irodájuk előtt, félhomályban. Adj még egy kis bort, Shado. – Andris hátradőlve eregeti a füstöt.

Mindhárman hörpintenek a kocsmából hozott vörösborból. Valami olcsó asztali bor, de sűrű kortyokkal isszák, csúszik nekik, talán a hangulat miatt is.

– Elég szar ez a lötty, de legalább hat. Egyébként nem azért feszegetem ezt a tanáros témát, csak mi van, ha valami lesz velünk, valaki rosszul lesz? Vagy mit tudom én. Elájul egy csóka a szomszéd hálóban. Még egy telefon sincs itt kint a folyosón, hogy használjuk, csak bent, bezárva az irodában.

– A szagok miatt ájulhatnak el a szomszéd hálóban, esetleg. Ott egy csomóan ellenzik a fürdést. Tiltja a vallásuk, vagy mi a fasz. – mondja nevetve Andris.

– Mondjuk, tényleg. Kurvára be vagyunk zárva. Hova rohanjunk, ha valami történik? Ki az ablakon? És, utána? A kapu is zárva. – gondolkodik el Csillag.

– Nehogy kirohanj alsógatyában, bazmeg, mert még meglát valaki. És szarrá is fagynál. Töltsél még bort. – tartja oda a poharát Andris.

– Még csak kedd van. Olyan kurva sokára lesz péntek. Valahogy nehezen múlnak a napok. Meg ezek a reggeli ébresztők, rohadt idegesítőek. Kint még szinte éjszaka van, Kondi bejön, mindig, minden áldott reggel ugyanazt mondja: jó reggelt urak, tessék kelni. Mint egy robot. Baszott unalmas. Szerintem ő is utálja az egészet. – vélekedik Shado.

– Á, szerintem élvezi. Röhög a markába, hogy reggel hatkor még itt durmolnak ezek a kis taknyosok, én meg jól kibaszok velük, felverem az egész hálót. Addig piszkálom őket, amíg fel nem kel mindegyikük. Egy gyors kajálás, utána meg jön a tök felesleges reggeli szilencium. Azért az mekkora kibaszás. Ha nem lenne, alhatnánk hétig. – álmodozik Csillag.

– Mondjuk, én tudjátok, minek örülök? Hogy ennek a marhának fel kell kelnie minimum fél hatkor, de lehet, hogy már ötkor, hogy minket itt hatkor zargatni tudjon. Neki szarabb. – mondja vihorászva Andris.

Rágyújtanak még egy cigire. Nemsokára éjjel tizenegy óra. Kint sárgán derengenek az utcai lámpák fénybolyhai. Autók alig járnak, egy-egy kerékpáros karikázik az úton. Szél támad, bólogatnak a kert kopasz fái.

– Ennek a télnek soha nem lesz vége. Végtelennek tűnik. Az a szar, hogy még márciusban is rohadt hidegek szoktak lenni. Meleg a radiátor egyáltalán? – Shado feláll, ráteszi a kezét. – Á, éppen langyos. Süvít be a szél az ablak alatt. Érezni. Szerintem valamikor este tíz körül kikapcsolják a fűtést, azért hűl ki reggelre az egész épület. A szekrényszobában jó, ha van tíz fok hajnalra.

– Tíz? Én adok neki egy hatost. Leszarnám a fűtést, de sosincs elég melegvíz. Tíz emberre, ha jut a negyvenből. Nem tudom, mi lenne itt, ha mindenki fürdene minden nap. Lázadás. És reménytelen szólni Sacának, mintha meg sem hallaná. – panaszkodik Csillag.

– Igen, ez nem egy szálloda, egyből észrevettük, ahogy beköltöztünk elsősként. Lényeg, hogy így, együtt vagyunk. Egészségünkre! – emeli fel poharát Andris.

– Tényleg, Esernyő Peti miért nem jött ki? – kérdi Csillag.

– Azt mondja, álmos. Meg eleget cigizett ma a Ladányiban. Én nem tudok eleget cigizni. – válaszolja mosolyogva Andris.

– Én se, főleg, mert nem dohányzom, úgy a legnehezebb sokat szívni. – teszi hozzá büszkén Csillag.

– Állítólag úgy lehet leszokni, hogy nekiülsz egy doboznak, és tövig elszívod az összes szálat, egymás után, szünet nélkül. Elhányod magad, kidőlsz, egy életre megutálod. – meséli Shado.

– De én nem akarom megutálni. Van még bor? Azt még osszuk szét.

Kiöntik az utolsó cseppeket, kiürül a palack. Hiába a melengető alkohol, kezd kihűlni az épület, a fiúk fáznak, az álmosság is rátesz.

– Basszátok meg, jéghideg a lábam, hány óra van? Legközelebb plédekkel jövünk le.

– Mindjárt fél 12. De nem déli, Shadóka, éjjeli.

– Gondoltam. Megittátok? Akkor ellögybölöm a poharakat, nehogy kiszúrják reggel, hogy mi ment itt.

– Oké, záróra, húzzunk felfelé szunyálni, elég volt mára ennyi, Kondi mindjárt bassza fel a neonokat, meg jön a szokásos szövege. De előtte csorgatok még egyet, ha már lent vagyunk. Ti nem jöttök? – kérdi Csillag.

– Dehogynem, még csak az hiányzik, hogy valamikor három körül szétrobbanó hólyagra ébredjek, akar a fene lemászkálni a budira.

– Na, még az hiányzik, hogy felverjen a vizelet, én nem mennék le, inkább visszatartanám. Fosnék itt egyedül. – vallja be Shado.

– Tartasz tőle, hogy seggbe rúg valami múltbéli tanár szelleme? – kérdi tőle nevetve Andris.

– Ja, lehet, hogy szellemek őrzik éjjel a koleszt, azért pucolnak haza Kondiék. Így már érthető.

– Tényleg nem a legjobb éjjel leosonni a vécére. Ezek a folyosók, lépcsők, korlátok, mint valami kísértetkastély, ebben a félhomályban meg főleg. – mondja Csillag.

– Ez semmi, messze van ez a horrortól. Olvassatok Stephen Kinget, akkor egy rózsaszín babaszobának látjátok majd az éji kollégiumot. – teszi hozzá Andris.

– Jól van, most már kuss legyen, nem kéne, hogy felverjük a fél 18-as hálót. Tényleg, Shado, az üveg hol van? – kérdi suttogva Csillag.

– Nyugi, berejtettem a szekrényembe, majd holnap kidobom valamelyik utcai kukába. Ennyire amatőrnek nézel? {jcomments on}

 

 

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top