Elhangzott május 9-én a Nyitott műhelyben Palotás Ágnes Perpetum mobil című kiállításának megnyitóján
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Érettségizők!
2011. május 9-én, délután fél hat múlt pár perccel, mikor Palotás Ágnes Perpetum Mobil című fotókiállításán vagyunk, ezért arra kérem önöket, hogy csukják be a szemüket.
Igen, ez egy felszólítás volt. Kérem, csukják be a szemüket! Igen, mindkettőt. Aki leselkedik, annak nem lesz élménye, ezért hagyok még egy kis időt, hogy a veszélyérzetüket leküzdve, magukat elengedve, lecsukják a szemüket. Úgy. Ha ezzel megvagyunk, és már csak az én szemem van nyitva, akkor elkezdjük a térgeometriai oktatást. Szemek csukva!
A térgeometriai oktatást azzal kezdjük, hogy csukott szemmel elképzelünk a végtelen térben egy pontot. De mert ez túl absztrakt kérés, arra kérem a közönség férfi tagjait, hogy a figyelem fenntartásának érdekében képzeljék a végtelen térben Jenifer Aniston aktját, a hölgyek Leonardo DiCaprio aktják, a tizennyolc év alatti érettségizők pedig egy tábla csokit, mondjuk, kicsomagolva.
Ha mindez megvan, képzeljünk az aktok és a kibontott csoki köré, mondjuk, egy három méter sugarú gömböt. Látják? Szép, nem? Ennek a három méter sugarú gömbnek a felületén elkezdjük körbenézni Jenifer Aniston, Leonardo DiCaprio aktját és a csokit. Ahogy csúszunk-mászunk a gömbfelületen, észrevesszük, hogy milyen sokféle látószögből, milyen sokféle aprólékos képet készíthetünk. Például ennek a három méter sugarú gömbnek a felszíne
Vegyünk búcsút a pazar látványtól, nyissuk ki a szemünket! Mit látunk? Azt látjuk, hogy a végtelen sok perspektíva helyett nagyon is egyetlen pontból nézünk. Innen, ahol épp vagyunk. Láthatnánk a sarokból a pók helyett is, de nem mozdulunk.
És most nézzük meg Palotás Ági mobiltelefonnal készült képeit. Az előbbi okfejtés után az első kérdés, vajon létezik-e reálisan olyan perspektíva, amit a fotókon látunk?
Válaszoljuk azt elsőször, hogy igen, létezik ilyen perspektíva, csak a szemünk képtelen meglátni a világnak ezt a transz állapotát, mint ahogy viszont naivan képes 24 mozgó képkockát élethű mozgásnak látni. Nekem rendkívüli módon tetszik ez a verzió, mert fönntartja annak lehetőségét, hogy valójában teljesen más a világ, mint amilyennek látjuk. Bármennyire is egzaktak a természettudományok, azért a tudósokat is mindig az ismeretlen, a csak elvben tételezett ismeretlen felkutatása vonzotta, ahogyan, és ez nem bakugrás, a művészet pokoli látomásaival dolgozó kreátorait is az ismeretlen, a titok, a kimondhatatlan és egyszeri csábította. Kreátornak nevezem az alkotót, mert az alkotó szó olyan, mint tyúkanyó a tojáson, alkotlik.
Ezek a képek eleven működésbe hozzák bennünk a titokra való vágyakozást, mert a leghétköznapibb pillanatokba húzzák bele az oly sokunk által létezőnek tekintett transzcendens világot.
Ezek után válaszoljunk nemmel a kérdésre. Nem létezhetnek reálisan ilyen perspektívák, ez csak a mobiloptika csodálatos csalódása.
Nálamnál szakemberebb szakemberek azt mondták, el nem tudják képzelni, hogyan keletkezik a ferde kép. Az a nagy szerencse, hogy volt nekem egy mobilom a hőskorban, amihez külön kellett rácsatlakoztatni a fényképezőgépet, és hatalmas felbontású, öt-hat kilobájtos képeket csinált. A Tisza Vásárhelyre vezető hídján kocsiból exponáltam, és a híd gyalogos korlátja hasonlóan ferde lett. Néhány év múlva volt alkalmam összetörni ezt a kis kamerát, és remekül látszott a műanyagmorzsalékok között, hogy a blendéje nem a fényképezőgép blendéjéhez hasonló, körkörösen záródó lapocskákból áll, hanem egyetlen, le-fel mozgó lapból. Vagyis ha Jenifer Aniston és DiCaprio közös álló aktja előtt jobbról balra elhaladunk egy fékeveszett Trabanttal, és az exponálásban a kis lapocska föntről lefelé nyílik, akkor először a nő és férfi feje rögzül, a mellek már kicsit jobbra lesznek, és a testük nagy tábla csokija a kép jobb alsó sarkába kerül. Olyan bonyolult ez, mint ahogyan az égen a Nap Keletről Nyugatra mozog, ám mert nem a Nap mozog, hanem a Föld, ezért a Földnek a napmozgás illúziójához fordítva, Nyugatról Keletre kell mozognia.
Itt osztanék meg önökkel egy bölcsességet, amely azt hivatott illusztrálni, milyen nagy hatással van az optikai érzékelés a gondolkodásra. Philastrius, bresciai püspök, ha szerette volna a nőket, nem állította volna haláláig, hogy a föld lapos.
Összegezve Ági fotóinak keletkezés-analízisét, a napnál világosabb, hogy tök mindegy, hogyan keletkeztek, léteznek-e, vagy a kamera festi őket, a lényeg, hogy létrejönnek. Az mindig a fotós érzékenységének függvénye, hogy az elkészült anyagból mit rak félre, és mit választ ki. Én azokat szeretem a legjobban, amelyeknél a fotó teljes textúrája módosul. Ami nem véletlen, mert hajdani fotózós korszakomban imádtam elindulni az éjszakába öt-hat sörrel, és a B-időt használva olyan képeket gyártani, amiket csak az optikám látott, én nem. Ági módszere nekem rokon módszer. Ha már a világ állandó perspektívákat mutat, megkeresi az egyedi eltérés szépségét. És túl azon, hogy transz és módosulás, a fotók belekapcsolódnak az absztrakt festészet egyfajta lágyított szépségvilágába.
A teniszben használatos kifejezés a kikényszerített hiba. Ági arra kényszeríti a mobilját, hogy hibázzon, hogy ne azt rögzítse, amit egy álló optika rögzítene, ezért Ági folyton mozog, mozogva fényképez, ő az örökmozgó fényképész, a mobilja pedig a Perpetum mobil. De miért csinálja ezt? Be akarja bizonyítani Einstein relativitás-elméletének egyik következményét, miszerint ha fénysebességgel haladunk egy Combino mellett, akkor a másik oldalát látjuk? Nem, nem hiszem. Szerintem azért csinálja, mert a hiba szép. A hiba szebb, mint a tökéletes. A hibában több a valódiság, mint a tökéletesben. Mert mennyivel jobb azt mondani, hogy a befőtt eltette a nagymamát, meg azt, hogy a cseresznye leszedte a fáról a nagypapát. A hiba az ábrázolás tökéletessége. A hiba ábrázolása a legvalódibb ábrázolási mód, mert hiába a Boyl-Maroitte-törvény, tökéletes gázok sincsenek, csak a fizikakönyvben és a mesében.
És ha már a gömbből indultunk az elején, végezzük is annál. Tökéletes gömb nem létezik, ezért számoljuk a gömbfelszínt Pí-vel, amely egy végtelen tizedes tört, a felület nagysága is végtelen számsoron keresztül közelít a gömbhöz, de soha nem éri el. Ez a bizonyos Pí szám a matematikában a transzcendens számok közé tartozik.
Kicsi a világ, mi? Vagy maradjunk annyiban, a dobókocka is gömb, csak kis testi hibával. És ettől működik.{jcomments on}
