Archív

Kézi mosás program

Kézzel mosok. Az albérletben nincs mosógép, a mosoda meg drága. Pontosabban 4 euro, és 4 euróból sok mindent lehet venni. Például napijegyet a máltai buszokra, mandulabort, 2 kg epret a piacon, kornettót cappuccinóval, nem folytatom a sort, a lényeg, hogy az elmúlt napokban jó előre elköltöttem sok mosás árát, így kézzel mosom négy nap szennyesét. Mentségükre legyen mondva, hogy ezeket a ruhákat Máltán hordtam.

 

Ülünk a kompon, nem látni a tengert, csak ami a hajó fényében visszaverődik belőle. Amint elkattintom az első képet, a fényképező megadja magát, kérjük cseréljen elemet. Nincsen. Alkalmi útitársam közben a százoldalas, napokra lebontott, saját maga által szerkesztett napirendi pontokat vázolja. Büszkeségem, aminek oka, hogy fél órával indulás előtt átfutottam a wikipédiát, romokban. Még próbálkozom pár adat megvillantásával, miszerint 93 km-re található Szicíliától, 1933-tól az angol a hivatalos nyelv a máltai mellett, közel 200 évig volt brit koronabirtok, lakossága 413600 fő körül van, nagysága viszont 316 négyzetkilométer, így Málta a világ egyik legsűrűbben lakott országa, satöbbi, de be kell látnom, felkészültség szempontjából nincs esélyem.

A szállodánk tipikusan fiatalok nagy csoportjának kiadott szálloda. Két miniszappan, talán az egyetlen indoka a három csillagnak, kibolyhosodott pokrócok, törölköző, amivel az ember nem szívesen törölközik, meg persze tévé. A 10. emeleten pedig diszkó. A konnektort nem értem, három lyukból áll, fogalmam sincs, hova dughatnám az elemtöltőm, ebből már nem lesz fotózás. Így az előttünk álló három nap alatt aztán valóban nincs más dolgom, mint alkalmi útitársam ébresztőórájára felkelni és követni őt.

A telefon fél 6-kor kegyetlenül meg is szólal. Csukott szemmel és meglepően világos aggyal mérlegelem a lehetőségeim. Három órát aludtam valami gyilkos dubsteppel aláfestve. Kizárt, hogy én most felkelek. De túl sokszor aludtam már vissza az elmúlt időben, szundi kettő, rezeg a telefon a közös éjjeliszekrényen, van kávéautomata a folyosón, csak addig kell eljutnom.

Kint enyhe szél, megejtő reggeli fények, friss madárcsicsergés. Jó lenne rászokni a hajnalokra. A buszmegállóban veszünk két frissen sült valamit. Egy euróból kijövök. Itt még olcsóbb az élet, mint Szicíliában. Pár perc múlva befordul a buszunk. A csoda itt kezdődik el. Soha nem hozott lázba semmilyen autómárka, vagy bármilyen gép, de ezek a buszok gyönyörűek. Mindegyik egy külön történet a sofőrjével együtt. Van itt Elvis-imitátor buszsofőrtől kezdve, diszkójáraton át, a legújabb alacsony padlós, euszabványnak megfelelő buszon keresztül minden. A lényeg, hogy egy Krisztus szíve azért lógjon a tükrön a wunderbaum mellett. Újabb sokk ér, amikor megkérdem a buszsofőrt az olasz alatt megroppant angolommal, hogy megáll-e a busz itt és itt, mire ő tökéletes brit kiejtéssel, hideg udvariassággal válaszol, hogy természetesen megáll, csak jelezzünk időben.

Pompásan buszozunk, a fel-leszálló embereket nézegetem, mindenki megveszi a jegyet, ami fél euróba kerül többnyire, legfeljebb 1.60-ba (az éjszakai buszra például, amire nem érvényes a napijegy). Leül elénk egy pár, őket hallgatom. Arabul beszélnének? De akkor miért van ekkora orrlyuka a nőnek, és miért szeplős a homloka? A fiú meg miért néz ki úgy, mint egy ausztrál rögbijátékos? Ahogy jobban figyelek, olasz és angol szavak is kihallatszanak még a beszélgetésükből. Ez a máltai nyelv. Furcsa. Alig öt perc után alkalmi útitársam int, hogy most kell leszállni. Várom az átszállást, mire közli, hogy megérkeztünk, ez már Valletta. Nem értem, mikor hagytuk el az előző két várost, amiket a térkép jelöl. Lényeg, hogy a fővárosban vagyunk. Málta jelképei, a zárt balkonok gyönyörűek, az ember rögtön odaképzeli magát köntösben, ahogy hunyorogva végignéz reggel a tengeren, de nagyjából aztán ennyi. Megsárgult mészkövek nyugalma a városon. Továbbá az én szépségideálomon kívül eső britek meglepően magyaros slampossággal. Sétálunk egy hatalmasat, majd újabb buszra szállunk, halászfalvak, templomok, panoráma tengerrel. Málta aranyos, szép, unom. Nem érzem azt, amit Cataniában, hogy amint kilépek az utcára, bármi megtörténhet, tényleg bármi.

Este tíz körül érünk vissza a hotelba. Dubstep, vagy én már nem is tudom, mi szól a diszkóban, döng az egész emelet, miniszoknyás lányok a falnak támasztott tűsarkújukkal, jó, ha vannak tizennégy évesek, láthatóan beállt fiatalság, van itt eksztázis, de ez engem már nem érdekel, a lényeg, hogy egy ágy legyen alattam.

Másnap áthajózunk Gozóra és a négy ember lakta Cominóra, a két közeli szigetre. A komp teraszán ücsörögve rájövök, hogy a komp a kedvenc tömegközlekedési eszközöm. Büfé, jó kávé, terasz és hát a Földközi-tenger. Ilyen kéket még nem láttam. Bulgáriában zöld és ijesztő, Horvátországban áttetsző, üveges, itt viszont kék és sűrű, mint tinta. Alig húsz perc után már Rabatban is vagyunk, megmásszuk a Citadellát, a város történelmi erődjét, ami azért szép. Aztán elbuszozunk Kalüpszó sziklájához, a Kék-ablakként is emlegetett csodához. Még három másik város is szerepel az aznapi lajstromon, de nem megy, nekem ennél szebb nem kell, ezért inkább itt maradok egy pár órára egyedül.

Harmadnap már csak Máltán buszozunk, közben sárcseppek potyognak az égből. A Szahara felől hozott sivatagi homokkal keveredett eső elől egy-egy találomra kiválasztott buszra szállunk. Gyakorlatilag három óra alatt keresztül-kasul szeljük Málát.

Vasárnap délután visszafelé már sokkal inkább megvisel a hajóút. Magyarán szólva összeszorított foggal nézem végig a Hirtelen harminc című másfélórás utakra épp megfelelő filmcsodát. A cataniai kikötőben orgonaillat fogad. Fogalmam sincs, honnét jön. Ebben az illatban ballagok hazafelé, május elseje van, majális, mindenki az utcán, a lakásom alatti kis utcában valami kiállítás megnyitó, orgona helyett most már tömény fűszag és tömeg. Mire hazajövök a lakás üresen áll. Egy cetli a lengyel lányoktól. Kiköltöztek. Lefekvés után még sokáig hullámzik körülöttem minden, mintha még a hajón lennék, így alszom el.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top