Archív

Csillagszálló – Talált tárgyak

front_-targyak2A Csillagszáló című folyóiratebben az évbennegyedévenként jelenik. Az idei első számból, amely a “talált tárgyak” tematikával hozza összefüggésbe a dolgozatokat, mi Ughy Szabina három versét ajánljuk. Már csak azért is, mert hamarosan elindítja nálunk szicíliai útiblogját.

 

 

Ughy Szabina

Tévedések ideje

Az esőről kéne még beszélnem,

meg arról a párás buszablakról,

de elegendő indok volt a zaj

már eddig is a hallgatásra.

Itt vagyunk, mutatom végül a faragott kaput,

mintha bármit elárulna rólam.

Dönteni, mindig ez a vége,

amikor még pontos kérdések sincsenek.

Mögöttem egy ajtó lassan csukódni kezd,

bent is csak az van, amit már régről ismerek.

Majd később kitalálom, hogy ezt az egészet

mi helyett értem most félre.

Bad disc

Valamit mindig nálad hagytam.

Vagy kölcsönkértem tőled:

egy cédét, könyvet, öngyújtót, pulcsit –

tárgyakkal takargatni a kétséget.

Így gyűltek össze közös maradékaink.

Ez a pár csokipapír, parafa dugó,

az első elhasznált óvszer doboza,

belépő meg számla.

És itt van ez a szó, fényes heg.

Kattogva meg-megakad bennem,

mint egy ütem a végtelenített lemezen.

Mondanám, hogy volt rajta valami szép is,

ideális háttérzene síráshoz vagy szexhez,

de a gép már nem ismeri fel: cd not read.

Metszéspont

Az a levágott kacsaszárny,
amivel a port söpörgetted
a télre kint felejtett kerti székeken,
évekig nem mertem hozzányúlni,
pedig tőled tanultam a rendet.

Vagy ahogy kisimítottad a sztaniolt,
mintha bármi olyan lehetne, mint régen:
tenyérben a ráncok,
a tél után ugyanaz a tavasz,
kezed nyomán a kert.

S hogyha függőleges és vízszintes
metszik egymást, az nem kereszt,

csak egy újabb találkozás.

Csehszlovákia

Napokig pakoltuk kifelé a holmikat.

A nagyobb darabok a férfiakra vártak,

az apraját mi nők rendeztük el.

Az örökségből ezt a csészét választottam.

Peremén vékony aranycsík,

egy rövid szakaszon megkopott,

itt ért hozzá nagyapám szája minden reggel és délután,

alján egy ma már nem létező ország neve

megfakult, halványkék tinta, meg valami címer.

A történelemkönyveket azóta átírták,

az utcaneveket lecserélték, ami volt, letagadják.

De a tárgyak emlékezete másként működik.

Valahogy így kéne nekem is emlékeznem arra,

ahogy kimondod, én is, mindig és a többi,

szóval maradjon csak úgy,

valahol igaz.{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top