Archív

2011. március 13., vasárnap

madrid_hevSzombat hajnalban alkalmam volt a madridi HÉV-en utazni, ritkaság, mert általában ebéd után indulok be a városba. Reggel 6-kor valami nagyon kellemes illat járta át a vonatot. Tűnődtem egy ideig, vajon mi lehet, aztán amikor felfedeztem egy-két nedves foltot a padlón, rájöttem, hogy frissen mosták fel. Meglepő érzés volt, a tömegközlekedésről általában nem a tisztítószerek friss illata jut eszembe.

Amikor a Nuevos Ministerios megállónál felszálltam, csupán néhány fáradt dolgozó bámult vissza rám. Szombat van, vagy munkába mennek ilyen korán, még hétvégén is, vagy épp ellenkezőleg, egy átdolgozott éjszaka után hazafelé tartanak. Van még egy csapat buliból hazafelé tartó fiatal: félspicces, nevetgélő fiúk, és miniszoknyás, flitteres táskás-cipős lányok, akik még ilyenkor is kínosan ügyelnek, hogy a legcsábítóbb oldalukat mutassák a srácok előtt. (Én sohasem szerettem ezeket a hajnalig tartó fiestákat, éjfél körül mindig kidőlök, és ha nem mehetek azonnal haza, roppant nyűgös leszek!)

A Puerta del Solnál még több bulizó száll fel, ők már jóval zajosabbak. Mellettem három dél-amerikai fiatalember ül. Az akcentusuk alapján nem jövök rá, honnan jöttek, de Hugo Chávez államosításairól beszélgetnek, így valószínűleg venezuelaiak lehetnek.

Atocha – önkéntelenül eszembe jut a március 11-i merénylet, idén volt a 7. évfordulója. Annak idején az utolsó pillanatban döntöttem úgy, hogy aznap reggel mégsem megyek be az egyetemre. Szerencse…?

Tűnődésemet egy teljességgel szürreális pillanat szakítja félbe: a sok kimerült fiatallal együtt felszáll egy tuno. Namármost, ebben az esetben a jelenségnek köze nincs a tonhalhoz, hanem egy hagyományőrző egyetemi zenekar, a tuna tagjáról. tunaA főként gitáros, lantos zenészekből álló csoport egyetemistákból szerveződik, és ünnepi események alkalmával, mindig a hagyományos, középkori öltözetben lépnek fel. Sőt, még szerenádra is fel lehet őket bérelni!

http://www.youtube.com/watch?v=ClThMYwwJBs&feature=BF&list=PLB673539AA108D942&index=28

Elég szokatlan látvány egy HÉV-en utazó jelmezes tuno, bár lehet, hogy csak számomra… Mindenesetre nem hinném, hogy pont a diszkóból jön ebben a szerelésben. Önkéntelenül is vigyorra húzódik a szám, de rögtön el is szégyellem magam, mert a srác észreveszi. Aztán visszamosolyog, leül az egyik székre és pár perc múlva elbóbiskol.

Lassan megérkezem a célomhoz: Getafe Centro állomás. Leszállok, fél hét, még sötét van, a madarak csiripelnek a tavaszi pirkadatban. Ha a bulikat nem is, ezt a hajnali hangulatot mindig is imádtam. Ez a nyugis 10 perc hazáig csak az enyém!{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top