Archív

Éled a Művésztelep

 

padJúnius van, 1991-et írunk, Shado és a barátai elballagtak az általánosból. Ősszel szakközépbe, gimnáziumba mennek. Elkezdenek „feljárni” a városba, kocsmákban, diszkókban fordulnak meg, megalakul a Művésztelep, a kisváros egyik jellegzetes haveri köre – ők is tagok lesznek. Kultikus hellyé válik a pad a templomkertben, ahol valaki mindig várja a többieket.

– Hol van az a pad? És mit fogunk ott csinálni? Cigizni itt is lehet, itt sem látnak. De menjünk csak, nekem mindegy, addig sem rohadunk itt a játszótéren. – Shado csatlakozik a többiekhez, elindulnak a templomhoz.

– Most kezdődik az igazi élet. Ne legyetek balfaszok, ez egy penge csapat, nem ilyen lagymatag társaság, mint Pollák Laciék meg a Guppik, ezek fasza gyerekek, minden este a padnál gyülekeznek. Árpádba, Pavilonba járnak, nem a játszótérre. Zola ott van, ő már két hete eljár közéjük, gyertek utánunk, nyugi,király lesz az este. – Ákos és Norbi vezeti a csapatot, kezükben Efes cigaretta ég.

Kora nyári est, kigyúlnak a főutca sárga fényei, Szemben a járdán fiatalok igyekeznek kisebb csapatokba verődve. Mennek a pavilonba vagy akárhová, kocsmázni, gyülekezni. A templom mellett öles tölgyfa magasodik, tövében kopott pad áll, körülötte nyolcan-tízen, motorokkal, gyalogosan. Kezükben cigi, egyiküknél bontott üveg bor.

– Nézd már, jönnek a kisfiúk! Na, ő az öcsém, Ákos, ők meg a többiek a háztömbből. Norbi, Batka, Vándor, és Shado. – Zola lazán bemutatja egymásnak a srácokat. Az újoncok bátortalanulnyújtanak kezet a többiekknek.

Halk bemutatkozások, mindenki kezel mindenkivel, de egyelőre nem túl nagy a lelkesedés – egyik részről sem.

– Mi lesz? Lefestjük a padot? Festéket kéne venni, fújósat. Ki ad bele? Gyuri, te benne lennél? – Jani kérdezgeti a többieket, közben új Simsonja kormányával játszik.

– Minek fessük le? Lepereg úgyis. Jól van az. – Nyúl inkább az estére koncentrálna. Gyerünk a Négy muskétásba, ott van biliárd, haladjunk!

Nem látszik, de Nyúl jóval idősebb a többieknél. Huszonhárom is lehet. Nyúl – mindenki így ismeri, de senki nem firtatja, honnan kapta ezt a nevet.

– Menjünk, húzzunk! – hangzik kórusban. Berúgják a motorokat, egyesben pöfögnek a Simsonosok a járdán, elindul a csapat az éjszakába.

Távolabb, az Árpádban diszkó készülődik. Hangfalakat tolnak be, furgonok parkolnak, elhajtanak. A kapuban kidobók beszélgetnek hadonászva, verekedést imitálva. Eljátsszák egymásnak a múlt szombati balhét. Ott van Vitamingolyó is, így hívják a környékbeliek. A csóka szélesebb, mint magasabb, Bundesliga-sérójába bele-beletúr, intézkedik, hangoskodik. Úgy jár, mintha dinnyéket hordana a hóna alatt, combnyi karjára ráfeszül a pólója, fosnak is tőle a vendégek.

– Négy muskétás? Az melyik? Nálam alig van pénz, szerintem én ezt kihagyom. – visszakozik Shado.

– Ne szórakozzál már, te mindig fosol, most ne maradj le, nem kell pénz, csak menjünk velük. A Négy egy átlagos kocsma, ott van a Lenin utcán, arra járok nagyanyámékhoz, nézzünk be, legalább egy órára! – lelkesíti Norbi a többieket.

– Én megyek, basszátok meg, megiszok pár vébékát, pénzem is van. Kurva anyját annak, aki nem jön. Ákos, jöttök? – Vándor is lelkesen igyekszik a többiek után.

– Menjünk, ha már idáig eljöttünk. Utána Árpád, éjfélig jók vagyunk, csak olyan pecsétet kéne szerezni valahonnan, amit a csuklódra nyomnak, az a belépő. Mert egyébként egy százas a jegy. Százas, ez rohadt sok! Mit képzel ez a Kinse Attila? Ennyit perkálni, mert szól a zene. Na, jó, a beugróból 25 forint kötelező fogyasztás, épp egy kisüveges kólát vehetsz érte. Mert ha még vébéká lenne. – bosszankodik Ákos.

– Ja, és kértünk múltkor Mode-ot, a Photographicot, le se játszotta, csak bólogatott. A szar nyálas zenéire nem vagyok kíváncsi, de mindenki ott van szombaton, nekünk is ott a helyünk. – vág közbe Vándor, majd köp egyet.

– Nagy haszonleső. Ha lent van a szabadjáték egy flipperen, képes elállítani, csak hogy dobjál rá egy szaros húszforintost. Ugye, Shado? A múltkor aBlack Knigh gépen sorra megcsináltuk a szabadjátékot, erre odajön, hogy bocs, de be kell állítanom valamit rajta. Erre felpakolta kétmillióra a szabadot. Csak néztünk. – meséli felháborodva Norbi.

– Ezért nem kell elhalmozni dellával. Egy belépőt kell venni, köcsögök. Utána átnyomjuk a friss pecsétet mindenki csuklójára, működik, ne szarjatok. Én már voltam bent így. – darálja Vándor nagyképűen.

***

Hetek, hónapok alatt Shadóék szépen beépülnek a csapatba. A pad végül a főutcáról bekerül hátra, a templomkertbe. Az áthelyezésben állítólag az is benne volt, hogy a melóból hazajövő szülök ne lássák, ahogy füstöl az egész banda. Már nevük is van: Művésztelep. Peca ellopott egy táblát a ligetből, valami festőtábor, vagy ki tudja, mi volt ott. Lényeg, hogy azóta ők a Művésztelepiek.

– Húzzátok meg a faszomaaaat! – Peca messziről kiabál a templomkertben gyülekezőknek. Turbó, Pöró, Zola, Ákos, Norbi, Shado és a többiek ácsorognak zsebre tett kézzel, értetlenül.

– Ez mi? Mi ez? Ezt ki írta ide? – Egymástól kérdezik a fiúk.

– Ki a faszom véste ezt a padba? Micsoda? Aszondja „Megbaszom a szátokat köcsög művésztelepiek! Ribárszky + Farkas.” – Aha, szóval ők. A csikágói banda. Vagyis szemet szúrtunk nekik. Menjenek már, meg különben is, húzzák meg a…- hadarja vigyorogva Peca.

– Mit akarnak ezek tőlünk? – Shado hangja megremeg a félelemtől. Ő a legvékonyabb a csapatban, egyből berezel az ilyesmitől.

– Mit fosol? Kapják be, jöjjenek csak ide. Csák Marci tud szerezni még aknavetőt is, odapörkölünk nekik, leszakítjuk a fejüket. – Vándor is berezelt, csak a hangja nagy. Rápattan a berhelt Simsonjára, kapartat egyet, majd elszáguld a Kossuth utcán.

– Csikágó? Hagyjad már. Ezek is mit csinálnak ott a vásártéren? Motoroznak, cigiznek, meg eljárnak berúgni, ennyi. Nagy a szájuk. Megtaláltak minket, most akkor lehet háborúzni, mint valami szovjet ifjúsági filmben? Nevetségesek. – Zola nem veszi túl komolyan az egészet.

– De mi az, hogy megbasszák a szánkat? Az mit jelent? – kérdi félig komolyan a többiektől Shado.

– Nem a miénket, csak a tiédet, Shadókám. Szopni fogsz. – oltja röhögve Pöró Shadót.

– Ezek ilyenek, keresik a bajt, kötözködnek, verekedést provokálnak, beszólogatnak. Ez van. Maradhatunk otthon is, és akkor nincs semmi. Elvére csak az utcán vagyunk, bárki idejöhet. – vélekedik Norbi

– Jött is, ugye Shado? – kérdi nevetve Turbó.

– Ja, egy húszast vett el tőlem az a szarházi, ott megy, nézzétek. Avanti, ez van ráírva a pulóverére, csak így emlegetik a környéken, mindig ebben a szerkóban van. Még azt mondja nekem, hogy nem akar indiszkrét lenni, de ki fog kutatni. Csak lestem, milyen választékosan beszél. „Indiszkrét”, apja faszát. Le is nyúlta a húszasomat.

– Te meg hagytad magad, mekkora pöcs vagy, bazmeg. – szólják le páran Shadót.

– Mi tudtam volna csinálni? Egyedül voltam, ha elkezdek kapálózni, még meg is ver, vagy hozza a tesóit. – próbálja védeni magát Shado.

– Szóval ez egy modern einstand volt, Shadókám. Valamit ki kell találnunk, különben kurvára ránk szállnak. Nem azért kaparok össze otthonról egy ötvenest, hogy Avanti elverje a Borozóban, hanem hogy vegyek egy doboz cigit, meg igyak valahol egy kólát. Egyébként meg állítom, ha valamelyikünk lekeverne Avantinak egy csattanós, megalázó pofont, elhúzná innen a belét örökre a tesóival együtt, de amíg berezelünk tőlük, addig ránk járnak. – próbálja elemezni a helyzetet Zola, majd mélyet slukkol a cigijéből.

Esteledik. Avanti nem jött közelebb, talán látta, hogy sokan vannak, egyedül nem lenne „sikere”. A fiúk elszívják az utolsó cigiket.

– Adjál már, bazmeg, Jakab, mit rejtegeted? Nézzétek, ennek a szemétládának még van öt szála. Na, gyerünk szépen, kiosztani a kört! – Ákos és Pöró nagy hanggal vonják kérdőre az elvörösödő Jakabot.

– Mi, mi van, mit akartok? Egy kell most, egy hazafelé, egy szál otthon éjjel a budin, egy reggelre, egy meg holnap délelőttre. – magyarázza idegesen cigi beosztását Jakab a többieknek.

– Oké, akkor ne adjál, szívjad egyedül a szaros cigijeidet. Tudod, mit fogok csinálni? Veszek száz szál cigit, mindenkinek adok, csak neked nem. – Ákos beleröhög Jakab arcába.

– Na, szevasztok, mi húztunk, gyere, Ákos, haladjunk, holnap korán kell mennünk a fóliába faterral. – Zola megrántja Ákos karját

– Faszért rángatsz, jól van, megyek, ez hülye, mit atyáskodsz felettem? – Ákos morgolódva követi bátyját.

A többiek maradnak még egy ideig, senki sem siet igazából, nincs másnap se munka, se iskola. Nyár van és szabadság. Röhögéseik, felkiáltásaik messzire elhallatszanak. Ácsorognak még egy kicsit, majd halkan elballagnak. Holnap ugyanitt. – így búcsúznak egymástól.

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top