Archív

A nővonat

V63Akkoriban filmklubot vezettem, ahol Jancsó, Menzel és Dušan Makavejev műveiről vitatkoztunk, a mi Európánk legzaklatóbb filmjeiről. Egyik nap telefonált valaki, hogy a sovány Anna, csengő hangú, néha éles szavú vitázónk, elsőéves egyetemista napok óta eltűnt. Anna vidékről járt be a klubba. Barátnője utoljára az Óbuda vasútállomáson látta.

Jeges tél volt.

Aznap éjjel nem kapcsoltam ki a telefonomat, hátha nálam jelentkezik. Néztem a plafont, árnyak mozdultak.

A forradalmi Katonatanács egy vegyes osztaga vonul a sínek mellett a mozdonyhoz. Köztük századeleji szüfrazsett-ruhás lányok virággal, más lányok fegyverrel. Énekelnek. Vasutasok érdeklődő vagy tompán közönyös arca. „Na, megjött a hölgyvonat” – mondja egy férfihang képen kívül. „Nem hölgy! A Nővonat!” – kiáltják vissza. Énekelnek: „Hiszek, elvtársak, hiszek a nőben, hiszek az eljövendőben!” A kamera hosszan kíséri őket. Óbuda-Békéscsaba-Viharsarok tábla a vonatkocsikon.

Most egy másik menet, afrikai apácák fehér ruhában: „Hiszek Krisztusban, hiszek a nőben, hiszek az eljövendőben!” Állítólag ők is az aratósztrájk támogatására utaznak a Viharsarokba. Hangok: „Nézd má’!” „Mit nézzek?”

Vasutas lámpát lóbál. Miért? Alig van fénye. Mozdonyfütty, zakatolás, rémült sikolyok. Már szól a gépfegyver.

Áttűnés, színes filmbe: pipacsmező, de mintha sárgulna. Tudom, hogy tél van.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top