Archív

Nem adja a gép

B.J. emlékérepayasso_4000

1992, kora tavasz, vidéki kisváros. A két gimnazista srác, Jani és Shado játékgépezni indulnak.

-Hányra menjek hozzátok? – kérdi a telefonon Shado Janit.

– Három, négy fele. Nyomjad a kapucsengőt, majd beengedlek.

Janiék jómódúak, édesapja építési vállalkozó, nagy házban élnek. Janinak nincs sok barátja, bár nagyon sokan ismerik a városban, még kevesebben közelről. Van egy sajátos stílusa, ami nem mindenkinek szimpatikus, de Shado hamar megtalálja vele a közös hangot. Egy haveri körbe tartoznak, egy gimibe járnak, Shado elsős, Jani másodikos.

– Bazmeg, mindig ezek a körülbelüli időpontok, most akkor hányra legyek ott nálad?

– Nem tudom, bármi közbejöhet, de négyre gyere akkor.

Shado otthon, ebéd után kinyitja a törikönyvet. Olvassa, nézi, de elkalandozik. Már a délutáni programon jár az esze: nyerni kéne. Kétezret legalább. Az kemény lenne. El se tudnám baszni egy nap alatt. Bár azért igen. Van valami technikája ennek a rohadt gépnek. Csavarni kell az érmét, megpörgetni. Hány húszasom is van? Kettő-négy-hat-nyolc-tíz. Ez kétszáz. Plusz van egy papír százasom, beváltom, nem érdekel. Megduplázzuk.

Három óra. Shado anyukája megkérdi, mi van a leckével.

– Semmi. – vágja rá Shado. Már péntek este kész voltam. Hétfőn két tesi van, egy rajz, meg nyelvtan, töri és matek. Matekból nem volt semmi, nyelvtanból tudom, a törit meg most olvastam.

– Hittan, torna, rajz, persze, ne kábítsd anyádat, mert kikérdezlek. – hördül fel Shado faterja a tévé mellől.

– Ne olvasd, tanuld meg. Az én osztályfőnököm mindig azt mondogatta, hogy nem tanulni kell, tudni kell. Tudjad, kisfiam, az a lényeg. Tudod, apád rohadt ideges lesz, ha beszedsz megint valami karót. Én nem fogok sírva hazajönni a szülőiről, őt fogom küldeni. És akkor kapsz. Tanulj, abból bajod nem lehet – próbál hatni Shadóra az anyukája.

– Jól van, tanulok én, mint állat, de nem olyan egyszerű, rohadt szemetek mostanában a tanárok, én nem is tudom, ez tökre más, mint az általános.

– Igen, itt tanulni kell, nincs pátyolgatás, mikor tanulod meg végre? Jól van, végül is hétvége van. Készülsz valahova? – kérdi Shadót anyukája suttogva.

– Janival megyünk kicsit biliárdozni, tudsz adni egy százast?

– Tudok, de csitt, apád meg ne lássa.

Négy óra, Shado percre pontosan ott áll Janiék kapujában.

– Igen, tessék. Hálló, ki az?

– Őőő, Csókolom, jó napot, Salamon Attila vagyok.

– Janííí, Janííí, téged keresnek. Nyomom a gombot, bejöhetsz.

Shado belép a házba, ahol Jani apukája fogadja:

– Szervusz, menj föl nyugodtan, Jani öltözik.

Shado feloson a kőlépcsőn, majd bekukkant Jani szobájába.

– Heló, mi van, nem vagy még kész?

– Cső Jambi, de, mindjárt. Ezt nézd. CD lejátszó. Vannak lemezeim is.

– Ne hívjál már Jambinak, mi a faszom az a Jambi? Vagy inkább ki? A többiek Shadónak hívnak, csak te jössz örökké ezzel a Jambival. Aha, CD, de kemény. És ezen a kis fényes lemezen van a zene? Beszarok. Én maradok a kazettánál, azt lehet tekergetni. Toto? Honnan veszitek Gyurival ezeket a hülye együtteseket? Hallgassál EMF-et, KLF-et, vagy De La Soult, Beastie Boyst, az menő.

– Lehet, hogy az a menő, de ez igényes. Gyuri bátyja mutatta, tényleg profi. Jani betesz egy Toto lemezt, rátolja a hangerőt.

– Aha, ismerem, ez ilyen illedelmes zene. Senki sem fog megsértődni, ha ilyen szól valahol. Na, haladjunk.

– Mennyi pénzt sikerült hoznod? – kérdi Jani Shadót.

– Párszáz. Elég lesz. A második húszasból kiürítem a gépet, baszkikám!

– Akkor minek hoztál annyit? – ugratja nevetve Jani Shadót.

Gyerünk az úton, úgyse jönnek autók, először menjünk a Régi csibészekbe, utána visszafele Pikoló, Sport és Tölgyfa. Kifosztjuk a gépezeteket. – Jani belelkesedve diktálja a tempót, mögötte le-lemaradozva, kezében égő cigivel lohol Shado.

– Mi a francnak cigizel? Tök nagy baromság. Büdös leszel tőle, hatása semmi. A pia az oké, az legalább ellazít, de ez? Dobd el a picsába – förmed rá Jani Shadóra.

– Én szeretem, jó íze van.

– A Régimódis pacalnak jó íze van, de ez keserű. Füst. Belegondoltál? Füstöt szívsz levegő helyett.

– Nyugi, rászívok egy kis levegőt is, úgy kell letüdőzni. – löki a frappáns választ Shado.

Nem adja, ide ne dobjunk többet, húzzunk innen. El van állítva. – Jani elrántja Shadót a játékgéptől.

– Még egy húszast akartam volna rádobni, mit aggódsz?

– Hülye vagy, nem láttad a csapos fejét? Röhögött, én láttam, szerintem tudja, hogy nem adja ma ez a gép. Menjünk át a Pikolóba, ott múlt héten nyertem egy ötszázast.

– Dehogy láttam, a gépre figyeltem, hogy te miket észre nem veszel?

Shado beletörődve lépked Jani után, irány a másik kocsma.

– Jövőre már nem fogunk gyalogolni, tizenhét leszek, megcsinálom a jogsit. Viszem otthonról a kocsit, ha adják. Tudok vezetni, nem lesz gond, csak a Kreszt kell bevágnom. Megint rágyújtottál? Azért vagy te ennyire sovány, mert örökké cigizel. Nem zavar, hogy úgy nézel ki, mint egy veréb? Hány kiló vagy?

– Nem szoktam méregetni magam, hatvan körül. Leszarom. Így is szokott lenni csajom.

– De milyen? – kérdi mosolyogva Jani.

– Nekem tetszenek a nőim. Miért? Legyek kövér inkább? Hülye vagy te?

– Nem kövérnek kell lenned, izmosnak. Én nemrég elkezdtem gyúrni, és felszedtem pár kilót rögtön, izomban.

– Nem is látszik. Meg hagyjál már, a gyúrósok bunkók, nem az én világom. Tök égő lenne lemennem a terembe, a rudat sem bírnám kinyomni.

– Kinyomjuk együtt. Különben megegyáltalán nembunkók a kondisok. Jó, ott is van paraszt, hol nincs? Sportolni kell, különben eltunyulsz. Na, megérkeztünk, megyek előre, én kezdem a menetet, figyeld a szerencsés kezemet.

Este hat. Janit és Shadót elnyeli a Pikoló kocsma. Odabent hangoskodás, zene, a csapos tele korsókat pakol a pultra, külkerületi fiatalok markolják meg a söröket, nemrég ért be a buszuk, nekik már elkezdődött a szombat éjszaka.{jcomments on}

 

 

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top