Archív

Ajánlatok

computerAndrea bizonyos tekintetben szerencsésnek mondhatta magát. A húga már a második gyereket várta, ám a szülei nála még mindig nem pedzegették az esetleges következő unoka, vagy egyáltalán, a társkeresés kérdését. Ők nem, a rokonok viszont igen. Az utóbbi egy-két évben nem múlt el úgy húsvét, karácsony, születésnap, vagy esküvő, amelyen amikor Andrea nagy boldogan magához vette a unokaöccsét, hogy végre a húga is hozzáférjen az ebédhez, valaki ne jegyezte volna meg, hogy lám-lám, Andreának is jó volna már egy ilyen lurkó. Amire Andrea anélkül, hogy az illetőre nézett volna, közölte, hogy ahhoz előbb apa kellene, ami viszont nem megy csak úgy, ripsz-ropsz.

A rokonok azonban ezt nem igazán értették – a nagynénik mindjárt példálózni kezdtek azzal, hogy ők ennyi idősen iskolába járatták már a kisebbik gyereküket is, de nem is kell annyira messzire menni, itt van Andrea húga, aki immáron megtette a magáét stb. stb. Ennél a pontnál aztán, még mielőtt további bántó kijelentések hangoztak volna el, Andrea szülei rendszerint sietve elterelték a szót.

 

A húgánál ment minden szépen a maga jól bevált útján: a fiú évfolyamtárs a főiskolán, a diákévek alatt eljegyzés, utána esküvő. Csakhogy Budapest egészen más, és ez az, amit a vidéki miliőben szocializálódott rokonság nem volt képes felfogni. Hiába több a férfi, a potenciális partner, ebben a hatalmas, viharos tengerben jóval nehezebb megtalálni azt a néhányat, aki férj gyanánt szóba jöhet. Noha Andrea szülei ugyancsak vidéken szocializálódtak, és a fővárost legföljebb egy-egy röpke hétvégi látogatás erejéig ismerték, kellően modernek voltak ahhoz, hogy a nagyobbik lányuk előtt nem hozták szóba a kérdést, sőt, a kisebbik előtt sem: meghagyták ezt a kettejük közötti témának – négyszemközt azért ugyanis el-elsóhajtották magukat Andrea magánélete és az ehhez kapcsolódó jövője okán.

Andrea különben nem akart szingli lenni. Mint ahogy a barátnői és kolléganői többsége sem, akik harmincéves koruk körül plusz-mínusz néhány évvel ugyancsak a társkeresés nehéz, olykor különösen meredek ösvényét voltak kénytelenek taposni. Már aki taposta. Sokan ugyanis egy idő után egyszerűen föladták, és letértek róla, mondván, ami nem megy, azt minek erőltetni. Mert hát hol ismerkedhet ennyi idősen az ember lánya? A diszkóból már kiöregedett (na jó: kinőtt), a munkahelyen csak flörtölni lehet, az edzőtermi pasikról pedig előbb-utóbb mindről kiderül, hogy komoly kapcsolat várja odahaza.

– Marad tehát az internet – szögezte le egy éjszakába nyúló beszélgetésen Márta, Andrea barátnője, ám ezzel nem saját magát kívánta biztatni, hiszen ő már huzamosabb ideje űzte ezt a játékot. Persze – magyarázta hosszasan Andreának –, a végösszeget tekintve az eredmény legalábbis kétséges, azonban nem föltétlen azt kell nézni: a sok keserű tapasztalat ellenére arra azért jó az internetes társkeresés, hogy az ember legalább egy-egy estére vagy éjszakára ne maradjon egyedül.

Így aztán némi tépelődés után, amolyan próba szerencse alapon Andrea is belevágott. Ugyanakkor ő már az elejétől fogva nagyobb tétben kívánt játszani. Hiába bizonygatta Márta, hogy ez a nehezebb út, Andrea komoly és tartós kapcsolatot keresett. Kvázi férjjelöltet. S nem kizárólag azért, mert esetleg a vidéki rokonságnak kívánt volna megfelelni.

Voltaképpen keresgélnie sem kellett, a regisztrációját követően nem sokkal özönleni kezdtek az üzenetek. Többnyire előre, nagy műgonddal megfogalmazott sablonszövegek, amelyeket érezhetően több személynek is elküldtek, hátha a nagy számok törvénye szerint legalább néhányan válaszolnak reá. Ezen Andrea nem is akadt fent különösen, mint ahogy az egyértelmű, olykor még csak nem is cicomázott szexuális ajánlatokon sem. Márta jó előre fölkészítette ezekre, mint ahogy arra is, hogy az első egy-két napban elképesztő mennyiségű levelet fog kapni, aztán ahogy a frissek listáján egyre hátrébb kerül, ezzel párhuzamosan csökken az üzenetek száma, viszont az igazán érdekesek ezután következnek, hiszen ekkor jelentkeznek be azok, akik igényesen keresgélnek, nem pedig csak egyszerűen írnak minden friss húsnak.

Andrea az első napokban senkinek nem válaszolt. Minden levelet végigolvasott, minden üzenő regisztrációs lapját végigböngészte, azonban nem lelt olyat, akiről ha csak egy nagyon távoli és villanásnyi gondolat erejéig is, de úgy találta volna, hogy egyszer majd együtt mutatkozhat vele egy nagyszabású családi ebéden, helyből megelőzendő az elmúlt években szokásos kérdéseket. Aztán jött egy olyan üzenet, amit – akkor már kellő mennyiségű cinizmus gyűlt össze benne hozzá – nem tudott nem megválaszolni.

A kérdés így szólt: „Szia! Van kedved egy kis játszadozáshoz? A haverom lenne, meg én.” Andrea megnézte az üzenetküldő profilját, majd ezt felelte: „A játszadozás jöhet, de te szerintem fölösleges vagy hozzá”.

Néhány órával később, amikor fürdés után, elalvás előtt még egyszer rápillantott a gépre, ezt az üzenetet kapta: „Szia! Nagyon tetszel. A fényképed alapján olyan lány lehetsz, aki minden mókában benne van. Volna kedved ahhoz, hogy elnáspángolj egy kicsit? Nem ingyen kérném: tizenötezer”. Andrea gondolkodás nélkül írta: „Tízezerért annyiszor pofán rúglak, ahányszor akarod”. A férfi is a gép előtt ülhetett, mert szinte azonnal válaszolt: „Részemről oké. Hol és mikor?” Andrea ekkor kijelentkezett a rendszerből, és aludni ment.

A következő üzenetet már csak másnap reggel, a munkahelyén olvasta el: „Szia! Amennyire lehet, tömör leszek, és nem kertelek sokat. Akarsz havi 120 ezerért a barátnőm lenni? Figyelem! Nem prostitúcióra gondoltam! Elfoglalt és sikeres üzletember vagyok, akinek az idejébe nem fér bele a hosszas udvarlás. Megtetszett a profilod és a fotód, nézd meg az enyémet is, szerintem szimpatikusak lehetünk egymásnak. Mivel elég zsúfoltak a napjaim, havonta mindössze pár alkalommal találkoznánk, ez viszont nem csak szexet jelentene, hanem vacsorát, színházat, fogadásokat, ilyesmiket. A költségeidet természetesen fizetem, és azokon felül a már említett 120 ezret is. Fontos viszont, hogy mivel soha nem tudom sokkal előre, hogy mikor érek rá, ha fölhívlak, hogy találkozzunk, neked arra az időre minden másról meg kell feledkezned! Egyébként teljes szabadságot adok neked. Ha tetszik az ajánlat, kérlek, gyorsan válaszolj, mert több választottam is van, és az nyer, aki először ír!”

Andrea bezárta az internetes ablakot. Az órájára pillantott, és arra gondolt, hogy mielőtt beletemetkezik a munkába, fölhívja a húgát, és csacsog egy kicsit az unokaöccsével. A kis srác már egész ügyesen el tud gagyogni néhány mondatot.{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top