Archív

Egy asszony, akit leírtak

karacsonyi_kaktuszKedves Olvasók! Ezzel a déli fekvésű íróasztalon napfürdőző karácsonyi kaktusszal, és egy tériszonyos asszonyról szóló novellávalkívánok áldott, szép és kellemes karácsonyt. Az asszony egyébként a gyerekeihez igyekszik karácsonyra, a buszok már nem járnak, de át kellene mennie a hídon a folyó túloldalára.

 

 

 

Az asszony testileg lelkileg 45 kilót nyom. Este 7 óra 15 perc van, kezét a hídfő korlátjára teszi, a híd és a túlpart lámpái a ködön át hunyorognak. Odalent lassú folyó úszik, jégtáblák és faágak morzsolódnak egymáshoz. Az asszony hátravetett hajában frufrucsat, a drapp kendő alatt domborodik. Arca és lába egyként sovány, fekete, csatos cipője harmatos, vastag barna harisnyája a tarka szoknya alá szalad, fölötte keki bomberdzseki. Életkora 62 év. A szemében igyekezet vibrál, de nem mozdul. Tériszonya van, még soha nem ment át a hídon gyalog. Odaát a gyerekei várják karácsonyra, bal zsebében 20-as csillagszóró, a jobban gyertya és gyufa, a narancsokat egy hete átküldte.

Este 7 óra 15 perc. 7 órakor leállt a városban a forgalom, egy lélek sincs az utcán, csak ő. Zsebkendőt vesz elő, kifújja az orrát, kezét visszanyomja a hideg hídfőre. Tesz néhány lépést, de visszafordul, körülnéz, nem látja senki. A gyomra üres, indulás előtt teát melegített, de nem itta meg, tudta, hosszú lesz az út. Kezét leveszi a hídfőről, fölhagy a próbálkozással. Hátát a hideg kőnek veti, benyúl belső zsebébe, előveszi személyigazolványát. Föllapozza a képnél, nem látja tisztán. A másik belső zsebből előhúzza a szemüvegtokot, kinyitja, fölteszi a szemüveget. A szájából fölcsapó párától azonnal bepárásodik. Megtörli, majd újra kinyitja az igazolványt. Fölnéz a magasba, kevés a fény. A köd vastag tömbökben hullámzik; hol eltűnnek, hol megjelennek a túlpart fényei. A korlát mögé pillant, a sodródó jégtáblákra. Távolabb, a középső, vízben álló hídlábnál recsegve-ropogva torlódik a jég. A nagy jégtömeg ütközése fölzeng a korlátban is. Visszatekint az igazolványba, gyertyát és gyufát vesz elő, szélcsend van. A gyertyát a korlátra olvasztja, szemüvegén dupla képben villog a gyertyaláng. Elolvassa azt is, mikor született. Nézi a húsz évvel ezelőtti fotót, a kép nem mond neki semmit, nem emlékszik, mikor készült. Fellapozza lakhelyeit, a vastag tintával nyomott pecsétek átrajzolódtak a szemközti oldalra. Megszagolja az igazolványt, visszateszi a belső zsebbe. A gyertya kis légmozgást jelez, az asszony az égre néz, a köd megnyílik felette, a köd mögött fekete égbolt, peremén a hold hajszálvékony sárga karimája. Egy csillag pontos ezüstteste. A köd összezár, a hold eltűnik. A vékony lakkcipőben a nyirkos harisnyatalp begyűrődik a sarka alá. Toporog, meghúzgálja a harisnyaszárat, a nedves szövet a boka fölött keményre fagy. Az asszony nem mozdul, keresztbe csapkodja a vállait, a lapockáit. A párából karikát lehel maga elé. Szétnéz, várakozik. Megáll, nincs mire várnia, át kell mennie a hídon. Megfogja a korlátot, a hideg beleüt a kezébe, a vas süt.

A hídfő másik oldalán sötét gomolyag mozdul. Karton surranása a nyirkos kövön. Apró hószemek hullanak alá. A sötét gomolyagból sárga arc villan. A két szempár vizesen csillog. Az asszony nézi: kutya vagy ember? Egy férfi, súlya 63 kilogramm. Háta púpos, karjai nyurga testéhez képest is hosszúak. Ujjatlan kesztyűt visel, sötét lódent. Fejét elfordítja, átköp a korláton, a nyálgubacs tisztán hallhatóan csobban. Föláll, leporolja magát. Fekete kalapja karimáját szemébe húzza, elindul az asszony felé. Az út közepére érve szétnéz, a síneken megkoppan a cipője. Az asszony elé ér, a pára ritmusosan hagyja el a száját, a kalap peremén megpördülve száll föl. Vár valakit, kérdezi a férfi. Nem, válaszolja az asszony. A férfi cigarettát vesz elő, a korláton billegő gyertya lángjához hajol, a láng a cigaretta fölött megperzseli a kalapot. A férfi elfújja a gyertyát, az asszony egy ügyetlen mozdulattal leveri a korlátról. Akkor mit keres itt, kérdezi a férfi. A gyerekeimhez megyek, válaszolja az asszony. De nem nagyon halad, mondja a férfi. Tériszonyom van, mondja az asszony. A férfi mély slukkot szív, az orrán engedi ki a füstöt. A batyut lecsatolja a hátáról, kezébe fogja, megfordul a nő előtt. Ugorjon, mondja a férfi. Az asszony fején átvillan, hogy a vízbe. Ugorjon, ismétli a férfi, térdeit berogyasztja. Az asszony toporog, bemelegít a mozdulat előtt, majd egy ugrással a férfi hátán terem. Szorosan átfogja a nyakát, fojtogatja. A mellkasomba kapaszkodjon, mondja a férfi elhaló hangon, majd hátranyúl az asszony feneke alá, megdobja a hátán, mint egy zsákot. Az asszony följebb csusszan, most érzi, hogy a férfi púpja élesen nyomja a mellkasát. Nem mer átnézni a férfi válla fölött az imbolygó folyóra, a fölágaskodó gallérba temeti az arcát. A férfi előregörnyed, megindul, lassan haladnak a túlpart felé. Az asszony ujjai a férfi mellkasán összefagynak, fejét szorosan tapasztva karácsonyi dalokat dúdol halkan. A férfi háta, a kabát háta egy pontban rezeg a hangoktól. A férfi megszívja az orrát, felnéz, a túlpart fényei kirajzolódnak. A kabátja fölött előredől, hagyja, hogy az orra a cipője elé csöppenjen. Amikor elérik a túlpart hídfőjét, az asszony észre sem veszi, dúdol tovább. A férfi megáll, elengedi az asszony fenekét, az lassan csúszik alá. Megjöttünk, leszállhat, mondja a férfi. A nő leszáll, egymással szembefordulnak. A férfi tartja a markát. Az asszony elővesz egy gyertyát, a férfi tenyerébe teszi, az ránéz a gyertyára, majd újra az asszonyra, közben bezárja a tenyerét. Az asszony lassan hátrál, a gyertya elroppan a férfi markában. A férfi átköp a korláton, a nyálgubacs koppan. Az asszony lassan fölszívódik a ködben.

Az asszony a gyerekei lakásában ül a fenyőfa mellett, ujjaiban zsibogva kienged a fagy, arca vörösen izzik, kendője meglazítva. Kezeit szoknyáján összekulcsolja, zsebkendőt szorongat, nagyujja furcsán eláll. A lakásban ételszag terjeng. A gyerekei gyerekei cipőben futkároznak, kiabálnak, a többiek pakolnak. Anyuka, tessék kimenni egy kicsit, mondja az idősebb fia. Az asszony kimegy az előszobába, kattog a gázóra, vár, hamarosan nyílik az ajtó, bemehet. A szobában csönd, gyertyák, áhítat, énekszó, majd ismét kavarodás. A fa alatt egyforma papírba csomagolt dobozok. Az asszony visszaül a székre, kezébe nyomnak egy dobozt, kibontja. Görkorcsolyát talál benne. Nézi. Az idősebb fia gyereke kicseréli egy zsebkendőkészletre. Megvacsoráznak, éjszakára marasztalják, kinyitják a kempingágyat. Az asszony ragaszkodik a távozáshoz. Az utcán zsebkendőt keres, benyúl a zsebébe, a balban gyertyák, a jobban 20-as csillagszóró. A férfire gondol, aki áthozta a hídon. Lehet, hogy nem is púpja volt, hanem két gömbölyű szárny.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top