Archív

Egy estém otthon

compÖt napja kaptam meg az értesítést. El se tudom mondani, mennyire örültem neki. Azt hiszem, joggal, hiszen nem semmi dolog bekerülni a kiválasztottak közé. Meg is írták az e-mailben, hogy milyen sokan jelentkeztek, és ebből ezernek adatik meg a lehetőség a tesztre. Az értesítő levélben közölték azt a titkos linket is, ahonnét – persze, szigorú biztonsági előírások és feltételek mellett – le lehet a játékot tölteni. Nem teketóriáztam. Végtére is jelentkeztem a feladatra, ők pedig megbíznak bennem, és számítanak rám. Azonnal föltelepítettem a gépre a játékot, és nekiláttam a tesztelésnek. Szerencsére minden lehetőség adott volt erre: a feleségem aznap callaneticsre ment, utána pedig még beült valahova a barátnőjével csevegni egyet. Hullafáradtan érkezett haza, azonnal ment is aludni. Én akkor már két pályán túl voltam.

Keményen hajtottam, ezúttal nem csak napközben, a melóhelyen, hanem odahaza, a játék tesztelésével is. Az járt az eszemben, hogy végtére is ha ezer, gondosan és körültekintően kiválasztott embert megbíznak vele, akkor ez nagyon fontos dolog lehet. Nem akartam, hogy csalódjanak bennem, és nem akartam azt se, hogy a másik kilencszázkilencvenkilenc esetleg nálamnál jobban teljesítsen. Úgyhogy amint esténként hazaértem, azonnal a gép elé ültem. A billentyűzet fölött vacsoráztam, miközben a képernyőt figyeltem. Amikor otthon volt, a feleségem nézte a szokásos sorozatait, én pedig föltettem a fülhallgatót, hogy ne zavarjon a tévé hangja. Annyira belemerültem, hogy néha észre se vettem, hogy mikor ment a feleségem aludni. De a tesztelés nagyon jól haladt. Egyre több pályát tudtam végigcsinálni, és nagyon úgy nézett ki, hogy a kiszabott határidő előtt jóval végezni fogok. Rendszeresen hajnalban kerültem ágyba, ám egyáltalán nem voltam fáradt: a feladattal járó kihívás folyamatosan ébren tartott.

Aztán az ötödik estén a feleségem megkérdezte, hogy mikor fogunk mi már egyszerre lefeküdni. Hozzátette, hogy nem konkrétan a szexre gondol, hanem csak hogy befekszünk az ágyba, és beszélgetünk. Először nem hallottam meg a kérdését, mivel rajtam volt a fülhallgató – igaz, hogy akkor éppen nem nézte a tévét, de már teljesen hozzászoktam, hogy fülhallgatóval a fejemen teszteljem a játékot. Látta, hogy nem reagálok, úgyhogy odajött hozzám, és levette a fejemről a hallgatót. Azt hiszem, nagyon mérgesen néztem rá, mire megismételte a kérdést.

– Figyelj – válaszoltam, és az órára sandítottam –, ha gondolod, megvárhatsz. Lehet, hogy ma ezen kívül már csak egy pályát csinálok meg.

– Az mennyi idő?

– Kábé két óra.

– Jó, de mit csináljak addig?

– Nézd a tévét.

– Nincs benne semmi.

– Lementek már a sorozataid?

– Le.

– Akkor nézzél DVD-t. Nézz meg egy jó vígjátékot!

Láttam rajta, hogy duzzog, amikor visszaül a kanapéra, de nem volt túl sok időm ezzel foglalkozni, visszafordultam a játékhoz. Visszakapcsolta a tévét, egy darabig szörfölt a csatornák között, majd megint odajött hozzám, és azt kérdezte, hogy nem fekszünk-e le most – nem, nem is ezt mondta: úgy kérdezte, hogy nem térünk-e most együtt nyugovóra.

Fél szemmel a monitort figyeltem, miközben próbáltam türelmesen elmagyarázni neki:

– Figyelj! Ezer embert választottak ki az egész világról, hogy teszteljék ezt a játékot, mielőtt piacra dobják. A cég megbízik bennem. Nem hagyhatom cserben őket.

– Meddig kell megcsinálnod?

– Tizedikéig – amint kimondtam, rögtön megbántam, hogy nem hazudtam kicsit előbbinek a dátumot.

– Ó, hát addig rengeteg idő van!

A feleségem megint kikapcsolta a tévét, s leoltotta a szpotlámpákat a nappaliban. A hálószoba ajtajából várakozóan nézett rám. Közöltem vele, hogy nekem most semmi kedvem szexelni. Azt felelte, hogy nem is erről van szó, egyszerűen csak beszélgessünk. Mérges voltam, mivel aznap még egy pályát se csináltam végig, mégis elmentettem az állást, és leállítottam a gépet. Bementem a hálószobába, és ráfeküdtem az ágyra.

Pár pillanatig csönd volt, aztán a feleségem azt kérdezte:

– Nem akarod, hogy megmasszírozzam a hátadat? Biztos elfáradt a sok üléstől.

– Megmasszírozhatod – válaszoltam, és hasra feküdtem.

A feleségem nekilátott a masszírozásnak. Mindig is nagyon jól tudott masszírozni. Amikor még nem voltunk házasok, gyakran csinálta azt, hogy meztelenül rám feküdt, és a testével masszírozott. Rém izgató volt. De ilyesmi már nagyon régen történt. Most is csak a hátamat gyömöszkölte a pizsamán keresztül. Egyébként nem rosszul.

– Figyelj – mondtam –, ha nem szólsz semmit, én el fogok aludni.

Nem hallottam, hogy a feleségem mit felelt erre. Ugyanis közben tényleg elaludtam.{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top