Az Ernst Múzeumban rendezett Összefüggő terek című kiállításon többek között Parti Nagy Lajos is fölolvasott. Előtte azonban nem hagyta ki az összefüggő terekben való bolyongást. Képünkön egy konyhaablakon kilépve próbál összefüggni a térrel. Talán a tér simasága és összefüggése hozta elő a szerzőbőlegy berlini kiállítás emlékét, ahol egy berendezettkonyhát napokon át forgattak vízszintes tengelye körül, ennek köszönhető folyamatosan nőtt a rendezetlensége, ahogyan a világegyetem entrópiája.
Repültek a fazekak, csilingeltek a kanalak és villák, összeütköztek a befőttes üvegekkel, mígnem napok múlva teljes lett a káosz. Az értelmezést a néző érzékenysége válogatta, ki univerzális összefüggéseket láthatott meg benne, más a rombolás esztétikáját.
Jelen sorok írója is emlékszik néhány remek berlini utcakiállításra az Unter Der Lindenen, ahol külön konténert rendeztek be a hatvanas évek endékás bútoraival, ágyaival, amiben hancúrozni is lehetett. Egy másik, mobil installációban egy hatalmas vécécsészét állítottak ki, amelybe szimbolikus ürülékként acélgolyó hullott, bejárta a lebomlás útjait, míg előtte az ember táprendszerében bolyongott.
Erről jut eszembe egy másik remek mobil szobor a Bódeni-tónál, Konstanz kikötőjében áll egy pazar kurtizán, bizonyos Impéria kilenc méter magas szobra, mely folyamatosan forog, két kezében pedig két királyt emel a magasba, mintegy szimbolizálva az érzékiség hatalmát.Talán aszobor tetszetős kidolgozása miatt erős korlát védi a mólón tátott szájjal sétáló férfiakat.
